PC-re is megjelent a Heavy Rain [hozzászólások]

Ki mondta neked, hogy ez egy kalandjáték? Ez sokkal inkább egy interaktív film, ahol te, mint néző, néha bele-bele szólhatsz a történésekbe és te magad alakíthatod a végkimenetelt és a karakterek sorsát. A reflex gombnyomogatáshoz is kell azért némi ügyesség (főleg, ha feltolod a nehézséget), mert elég egy apró hiba, és már meg is hal a karaktered, és ennek következtében később lehet, egy másik is. Sztem mind a sztori, mind a karakterek remekül vannak megalkotva, és bár maga a játékmenet egyszerűnek tűnik, de egy ilyen projectet megalkotni és egy egésszé kovácsolni, nem olyan egyszerű ám, mint hihetnénk, szóval mindenkinek, aki részt vett a megalkotásban, jár a taps. És nem, ez nem a jövő, ez egy nagyon erősen rétegjáték, amit valaki vagy szeret, vagy nem. Nem véletlen, hogy a Quantic Dream mellett egyedül talán csak a Telltale volt az, aki ilyen játékokat alkotott, csak ők kevésbé csinálták jól és izgalmasan. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket az alkotásokat, a Heavy Raibn pl. a személyes kedvencem a Quantic Dream repertoárjából, (és a Teltale játékait is csípem), de teljes mértékben megértem, ha valakinek nem tetszik.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Nem igazán tudom ezt a művet kalandjátékként értelmezni. Nevezhetnénk interaktív engine movie-nak vagy esetleg tech demónak, de semmiképp nem aggatnám rá a kalandjáték műfajt sőt szerintem még játéknak is túlzás nevezni. Igazából nem igényel sem ügyességet, sem logikus gondolkodást, talán még gondolkodni sem kell igazán közben. Csak nézel ki a fejedből és gombokat nyomogatsz, húzgálod az egeret jobbra-balra és nézed ezt a pompásan elkészített interaktív történetet. Komolyan ez lenne ez jövő? Látszik hogy rengetegpénzt, időt, munkát öltek az alkotásba. Megnéztem a készítéséről készült videókat. Hihetetlen hogy szinte az utolsó mozdulatig, gesztusig, mosolyig és szemrebbenésig mindent élő szereplőkről modelleztek le "motion capture" technikával. De kérdem én, ennek mi értelme?
Nekem ez olyan mintha fognék egy szilikonból szépen felépített emberszerű robotot beleprogramoznám egy élő híres zeneszerző és előadó mozdulatait és szerzeményét majd kiállítanám a nagyérdemű elé hogy adja elő a darabot zongorán. Persze a végén megtapsolják és ámulnak-bámulnak,de kinek szól a taps?
A programozónak? Vagy az animátornak? Vagy aki az egésznek értelmet adott, az élő embernek aki modellül szolgált? Na mindegy, visszakanyarodva sokszor az volt az érzésem valami idétlen SIMS játékot játszom, leülök-felállok, kezet mosok, vécézek, sok tárggyal interakcióba léphetek szabadon, vagy inkább azt mondanám a szabadság illúzióját keltve. Mert az egész mozgás igen csak behatárolt, sokszor értelmetlenek a cselekvések afféle "ha nincs jobb dolgod" elemek. Hátradőlsz, keresztbe teszed vagy kinyújtod a lábad stb. Maga a történet tényleg jó, a grafika és hangok is remekelnek, de minek kell ezt a jó kis mozit ilyen ostoba gombnyomogatással és egérbűvészkedéssel széttagolni és agyoncsapni?