Érdekes, hogy tök máshogy látjuk
Én az elmúlt években kegyetlenül kiégtem a Star Wars-univerzumból, és mégcsak nem is a fősodros filmek miatt, bár a 9. rész ütötte bele az utolsó szöget a koporsóba. Viszont a Mandaloriant meglepően élvezem, egy nap alatt ledaráltam az 1. évadot, és most a 2.-at is nagy érdeklődéssel nézem.
És mindez amiatt van, mert - bár első blikkre nem tűnhet így - szerintem sokkal kevésbé, vagy éppen egyáltalán nem épít a Star Wars univerzum átfogó ismeretére. Olyan, mintha az original trilógia után a Mandalorian lett volna az első filmes cucc, ami foglalkozik kicsit a lore-ral - és tényleg csak kicsit. És engem nem érdekelnek az easter eggek, mert pont ez a lényeg, hogy megmaradnak az utalások csak easter eggnek, rajongói meglepetésnek, de szerintem teljesen opcionálisak. Ezek értése és felismerése nélkül is teljes értékű epizódok és történetek jelennek meg a képernyőn. Ráadásul mindez egy epizodikus, aranyos kis kalandfilm, amiben a pofázás, az expozíció és a lore magyarázat teljesen a háttérbe szorul, és maradnak a szituációk és az egyszerű, majdnem, hogy egydimenziós karakterek, mindez a lehető legjobb értelemben. Én egészen hálás vagyok, hogy a Disney képes volt kipréselni magából (kiemelkedő alkotók segítségével) egy olyan filmes anyagot, ami végre
jól értelmezi, mi az a fan service.
Szóval nekem az ilyen epizódok, mint pl. a 2., de gyakorlatilag bármelyik részt mondhatnám, nagyon is kellemes meglepetések. Ez egy nagyon klasszikus kis kalandfilm sorozat, mint amilyeneket a '90-es években néztünk Xéna, meg Herkules, meg én nem tudom még mi címen. És ezeket a lehető legőszintébben, mindenféle iróniát nélkülözve mondom. A karakterek egyszerűek, a helyzetek egyszerűek, a létrehozott világok és helyszínek pedig fullllll beszívnak. Egyszerűségében okos ez a sorozat, valamiért kivételesen felismerte a Disney, hogy itt minek kell készülnie, vagyis inkább azt, hogy ezt így is lehet. És tízezerszer inkább egy antarktiszi pókok elől menekülő békanő és fejvadász, mint azt nézni, hogy mi a faszt jelent Han Solo vezetékneve. Én legalábbis így látom, és mindezt hihetetlen látványos köntösben, totális moziélményként tálalva.
Amúgy szerintem a Witcher is pontosan ez akart lenni, csak ott a büdzsé igencsak látványos hiánya, és az ebből fakadó, sokszor csalódást keltő casting (+ díszlet, jelmez, stb) nem tudott létrehozni egy, a Mandalorianhez hasonló hihető világot és kalandot.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
