Nem értem én a ubisoftot... Ezt a játékot így, ilyen (akár csak a házon belüli) konkurencia mellett piacra dobni az év öngólja volt. Ráadásul a három nagy ubi megjelenés közül ez kapta a legkisebb hírverést is, pedig (szerintem) magasan ez a legjobb. A kiadót nézve az elmúlt évekből is kiemelkedik, számomra az év abszolút meglepetése. Mondom ezt úgy, hogy először én is csak érdeklődve néztem, hogy mi ez a játék. És miért tudtak egyesek annyira rákapni. Nos, 50+ óra után megvan a válasz
Az alapsztori egyszerű: Typhon (az ügyeletes főgonosz) kiszabadul, az isteneket erejét elveszi, a hősöket legyőzi, az embereket kővé változtatja. Csak mi ússzuk meg valamiért az egészet. Némi bolyongás után a prológusban megszerezzük Daidalos szárnyait, Atalanta fejszéjét, Herkules csuklóvédőjét és még Zeusz villámából is egy szikrányit (görög mitológiát ismerők komoly előnyben), szóval csak ilyen mindennapi kacatokat. A feladat pedig egyszerű, összeszedni az isteneket, visszaszerezni az erejüket és ha már belejöttünk lecsapni Typhont is. Ami az egészet megfűszerezi az a humor. Kezdve azzal, hogy a történetet éppen Prométheusz meséli el Zeusznak, aki nem rest mindent IS kommentálni. És egyébként is egy ritka nagy suttyó. Nem csak a főszál alatt beszélnek, de fejtörőknél is. Szóval érdemes odafigyelni minden beszélgetésre, néha teljesen váratlanul tudnak benyögni valami vicceset.
A játékmenet alapvetően nem bonyolult, kapunk egy több részre osztott térképet, ládákkal, fejtörőkkel, vaultokkal (amolyan logikai dungeon) és persze ellenfelekkel, és egy központi hubbal ahol az istenek gyülekeznek idővel és mi is fejleszthetjük magunkat aztán lehet kalandozni. Ami az egészet élvezetessé teszi (a humoron túl persze), hogy legtöbbször a ládákhoz is tartozik egy külön kis fejtörő. És sosincs két ugyanolyan, én még a végén is futottam bele olyanba, amin igencsak el kellett gondolkoznom (viszont segítséget csak kétszer kellett keresnem a neten). Viszont volt olyan vault, aminél (igaz pár próbálkozás után), de sikerült a fél pályát kikerülnöm. Megvan a varázsa a játéknak, csak el kell jutni az első istenig
A harcok nem túl nehezek hard fokozaton sem, de igazából nem is az a lényeg benne. Persze van egy-két kivétel, azoknál szól is a játék, de türelmesen és óvatosan (főleg türelmesen) minden megoldható. Legfeljebb 20 percig tart
A grafika kicsit rajzfilmes, de pont illik az egész hangulatához. A lebénított ellenfelek feje fölé igenis kellenek a csillagok ebben a játékban
A zene is hozza a kötelezőt, de én jobban szerettem a két narrátort hallgatni.
Az egyetlen kis hibának az utolsó területet hoznám fel, ott bejön a fejtörőkbe és a játékmenetbe egy plusz mechanika a hideg személyében, ami inkább csak feleslegesen bosszantóvá teszi a dolgot. Azt tudtam volna mellőzni. Plusz sikerült rossz oldalon indulnom és megkavarnom az egész történetet ezzel a kis bakival, de utóbbi inkább az én hibám. Viszont egyetlen bugba sem futottam bele, nem voltak fagyások sem, szóval kifejezetten stabil a játék. Igaz mire elkezdtem már egy patch kijött hozzá, de ha azt nézem, hogy más játékok megjelenés után fél évvel is milyen állapotban vannak...
Szóval én maximálisan csak ajánlani tudom a játékot, nem tudom mikor szórakoztam ilyen jót utoljára. Az ünnepekre tökéletes szórakozás és a harácsonyi vígjátékokkal ellentétben ezen tényleg lehet nevetni is.
Nálam a vége 53 óra lett, 100%, minden achievement kész (a végén kicsit csaltam, a mountok egy részéhez és pár elkószált ládához netes segítség kellett). Aki csak a sztorin szalad végig és nem foglalkozik a nem kötelező részekkel az kb. a fele alatt végezhet. És kimarad egy csomó vicces beszólásból.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
