Tartom azt, hogy a játékmenet bizonyos helyeken kilóg az egészből. Hogy nincs egyensúlyban amit az átvezetőkben megtehet egy karakter és kibír, illetve amit valós játék közben megtehetünk és kibírhatunk. És itt nem csak a fizikai tűréshatárra gondolok, hanem az érzelmekre is.
Irtózatosan zavar (már az első rész vége óta), hogy Abby apja pár óra alatt eldönti, hogy csak egy agykivétel szintű 100% halálos műtéttel lehet itt eredményeket elérni! Mikor elvileg tudomásom szerint még ilyen kutatást ilyen személyen nem végzett és a konkrét jelenséget sem ismerte 1 nappal korábban! A többi blődséget (nincs ledokumentálva semmi / nincs a világon még 1 orvos aki eddig eljutna) már inkább nem is említem komolyabban ezzel kapcsolatban.
De részemről ennyi! Mert ilyen szinten összehozni ezt dicséretes volt! Én ilyet még nem éltem át játékban! Hogy a másfél részen át tutujgatott főszereplődet majdnem megutáltatják veled miközben azzal játszol aki a másik főszereplő fejét pépesre verte??? Aztak*rva!
Hogy a végén nincs feloldozás meg boldog családi jelenetek? Az már megvolt az Uncharted4-nél! Itt nem hiányzott egyáltalán!
Meg Abby a végén ahogy kinéz...
A leszni szálon, a maszkulin főhősnőn meg a Joel úgyis szar alak volt dolgokon én nem tudok mit kerekíteni. Aki eddig jutott el kritikában azt csak irtózatosan sajnálni tudom!
Nekem nem GOTY meg 10/10, de örök élmény lesz ez az egész. Sok ilyet még a ND-től!!!
„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”
