Karnyújtásnyira a Watch Dogs Legion multija [hozzászólások]

Igen, a sorsolásnak voltak hibái, én azon akadtam fel, hogy a palotaőrök között (nálam legalábbis) csak feketék voltak. Egyszer véletlenül feltűnt, utána direkt figyeltem rá. Egyébként Bagley (szerintem!) magában többet ért, mint az előző rész összes karaktere és több nem is kellett. Őt a végén konkrétan sajnáltam és reménykedtem benne, hogy nem végleges. A kettőben volt valami csapattársunk, aki meghalt. Ennyire emlékszek belőle meg arra, hogy az egész reakció a halálára annyira túl volt tolva, hogy az embertelen. És a kettőt a Legion után (!) játszottam.

Egyébként én élveztem a mászkálást a városban, scanneltem az embereket és kerestem azt, aki jó lehet a csapatba és/vagy szimpatikus. És azokkal a karakterekkel foglalkoztam és jobban hozzám nőttek, mint Marcus "énvagyokafaszagyerek" a kettőből (na, konkrétan az ő nevét is a hsz-edből tudom, mert azt is elfelejtettem). De például én odafigyeltem olyanra is, hogy minden új recruit-ot a kezdőkarakterem "vegyen be" a csapatba. Bár volt, hogy a kiszemelt embert pont bebuktam, mert egy küldetés során elütöttem a szeretőjét és kissé megorrolt a DeadSec-re

És igen, szívtam meg én is küldetéssel, amikor rámeresztettek egy rakás enemyt. Úgy, hogy a(z egyik kedvenc) karakterem az épületen kívül volt és mire kiléptem a pókból az érkező erősítés szitává lőtt. Akkor kicsit el is billent az egyensúly és rászoktam a csatadrónidézős mészárlásra, de sokszor még utána is próbáltam békésen kezelni a helyzetet. Az említett küldetés újrajátszásában persze nem. Oda beküldtem az Albionos emberemet gépágyúval és robbanó drónnal...

Mondjuk a Kelley klán tagjait előtte is simán agyonlőttem, de a többiek megúszták kábítással. Hozzáteszem, én permadeath módban játszottam, ott óvatosan kell haladni. Vagy sok esetben megoldani mindent kívülről. Imádtam a pókkal kitakarítani a területet, aztán csak be kellett sétálnom... ha egyáltalán. De főküldetésekre sokszor a hitmant vittem. Sokk pisztollyal, de gépkarabéllyal. Ha a helyzet durvult akkor is én jöttem ki győztesen (többnyire).
A kettőben lehet voltak lehetőségek, megmondom őszintén nem is próbáltam, mert semmi késztetést nem éreztem rá, hogy minimálisan próbáljak taktikázni. Kb. az első fél óra után a "lődd le mindet, az úristen kiválogatja" módszer volt a nyerő nálam.

Kettőben a sztori lehetett volna erősebb, ha az egészet nem teszi tönkre a túlszínezett, túltolt, "nagyonlazákvagyunkéshackerek" körítés. Feszegetett érdekes dolgokat, de így pár hónap után az egyetlen ami megmaradt bennem, hogy mennyire rühelltem a hangulatát.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Valóban kimaradt... De végülis így is kiállok mellette, fight me.

Ha már a karaktereket említed: Legionben hol vannak a karakterek? Szép-szép ez a recruitment, jó is váltogatni meg jobb operátorokat keresni, de a személyiségük nulla, a voice line-oknak a "munkájukhoz" köze sincs - azért amikor egy hivatásos gyilkosnak kisorsol a játék egy eyyooo bruv fuck yea fam szinkront, megakad az ember -, és baromi érezhető az Old Republic stílusában megoldott szinkron (ugyanaz a mondat újrajátszva, még csak fel se vették többféle variációban).

Én egészen megszerettem WD2-ben Marcust és Wrenchet is, de problémám a többiekkel sem volt, számomra viszonylag könnyen sikerült elfogadni a tónusváltást, és tetszett nagyon ez a "túlszínezett" San Francisco.

És Legionben miért éreznél késztetést bármi másra, mint "rambózás"? Ha úgy tartja kedved, akkor itt is tökéletesen működik, hogy besétálsz és agyonlősz mindenkit. Itt még rosszabb is a megvalósítás, mert néha egy-egy főküldetés nem ad lehetőséget, felfedi a pozíciódat és rádküld három teljes osztagot (magas rangú AR cloakos, shotgunos Albion katonákkal pl.), aztán cseszheted, hogy te a kis hacker srácot hoztad a hangtompítos sokkpisztolyával.

Én leginkább a lehetőségekről beszélek: WD2-ben oldottam meg úgy főküldetést, hogy kirobbantottam egy bandaháborút (majd a rendőröket is kihívtam rájuk), aztán csak besétáltam és letöltöttem amit kellett. Persze, bemehettem volna és agyonlőhettem volna én mindenkit, de más megközelítéshez volt kedvem, és a játék ezt biztosította számomra.

Legionben nagyon megkötik a kezed azzal, hogy melyik karakter mit tud, és sokszor egy operátor egyszerűen nem ad ki normálisan egy teljes küldetést, mint ahogy a fenti példám is mutatja.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nem tudom, mihez mérten egyébként, mert az első két WD még jelentősen jobb játék is, mint Legion.
Kimaradt a szerintem szócska Én mondjuk az első résszel nem játszottam csak megjelenéskor és csak keveset, de a másodiktól szerintem jobb a Legion. Hiába volt az erős sztori meg a nyílt világ, ha a karaktereket legszívesebben én lőttem volna halomra. És lehetett akármilyen összetett, de egy ponton túl semmi késztetést nem éreztem sunnyogni vagy hackelni, simán megoldottam mindent rambózva is. Ha nem ment elsőre akkor ment másodikra.

A multi meg biztos érdekes, de nemrég töröltem le és annyira nem csábít, hogy megint telepítsem. Van más is, ami jobban érdekel és arra sincs időm.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

"A Ubisoft tavaly ősszel egy hozzájuk képest egész jól összerakott Watch Dogs Legiont tett le az asztalra."

Hm, hírek szekcióban ez picit szerintem erős becsmérlés... Nem tudom, mihez mérten egyébként, mert az első két WD még jelentősen jobb játék is, mint Legion. A második rész pedig nemcsak WD és Ubisoft berkekben kiemelkedő, szerintem alapvetően openworld keretben dicséretes a hackek sokoldalúsága, és az a magas szórakoztatási faktor, amit nyújtanak, ha elkezdünk velük kísérletezgetni. Legion ebben (is) jelentős visszalépés.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status