Doom Eternal teszt – Ilyen a földi pokol... [hozzászólások]

Éreztem én, hogy kelleni fognak azok az extra életek... Az utolsó pályán még buktam kettőt a slayer gate után, egyszer beszorultam három Baron of Hell közé, utána meg szembejött velem két Cyberdemon, egyik spirittel. Persze ez nem elég, utána még kellett egy Hunter is meg pár pöcsöm öccse Blood Maykr... Érezzem a törődést.
Főbossra így is (azt hiszem) 8 élettel mentem, a végére még maradt kettő. Azért a végén már itt is szintet ugrottak a szívatásban, a második átvezető fázisban két életembe került az első spirit. Elsőre annyi idő alatt ugrott új Hell Knightba amíg visszahozott az extra life. Ott volt egy fél perces szünet, hogy kikáromkodjam magam.

A vége videó viszont... Azt a rohadt Direkt nem néztem meg a Part 2 trailerét, csak most, így engem meglepetésként ért (bár az egyik codex illusztrációja már gyanús volt)... Kíváncsi vagyok a végére mit hoznak ki az egészből, mert a lore bármennyire is zavaros, de egyre érdekesebb. Kell lennie valami kapcsolatnak...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én múlt hétvégén kezdtem bele a DLC1-be, nagy arccal, UV-n. Aztán hamar kisebbre vettem az arcomat és úgy döntöttem inkább újrázom az alapot. Kellett hozzá pár pálya, hogy felvegyem a ritmust, de a végére egész jól ment. Már az endbosstól eltekintve, de cirka 20 (vagy több) extra life volt betárazva, szóval megoldottam erőből.

A Maraudernek egyszerű a mintázata és ha csak 1v1 kellene küzdeni egy sima változattal akkor nem lenne bajom. A legelsőt az alapban röhögve öltem meg. Még a sima zombik is elférnek mellette. De amikor tele van a pálya más dögökkel... Mikor az a szutyok folyamatosan kerget, állandóan idézi a kutyáját, közben 4-5 gargoyle dobál és egy másodpercre nem lehet megállni vagy pihenni, mert rögtön a seggemben van a fejszéje az kicsit már sok. Mint egyik arénában az előző pályán, a fight elején egy totem, a felénél még egy totem. Az elsőnél szerencsém volt, a másodikat alig találtam meg. Ott ment el az extralife is.

Nekem a spirit egyszer tudott megszökni, átmászott az egyik pókból a másikba, azóta próbálok erre figyelni. Ezért is kell folyamatosan menekülni, próbálom úgy megölni, hogy maxon vagy akörül legyen a páncélom, akkor kibírja addig a karakter amíg felrobbantom.
Az a Slayer gate egyébként is anyázással indult, két Archvile... Az sincs a kedvenc ellenfeleim között.

DLC2-ben legalább lesznek akkor új ellenfelek Itt csak a Blood Maykr van, ami egy idegesítővó tett drone reskin, meg a spirit, ami egy elmászkáló, egy enemys bufftotem

Egyébként azon gondolkozok most a TheVR-t nézve, hogy én elég egysíkúan játszok, lehet az is gond. Weakpointok ellen távcsöves (bár az se mindig), Hunter ellen az energiapuska, ha leszáll akkor lock-on rakéta... Minden másra ott a super shotgun, talán még a pain elemental ellen használom néha az arbalestet, ha eszembe jut és a helyzet engedi (bár hirtelen nem is emlékszek elementalra DLC1-ben). BFG-t szívesen használnám, de ott meg a lőszer tart vissza.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én UV-n tolom, mert a Nightmare-t, ha beledöglök, sem tudom megoldani még az alapjátékban sem UV-n a DLC 1 nagyon lealázott, amikor az alapjáték után egy évvel előszedtem, teljesen kiesve a gyakorlatból. Viszont kitoltam újra az alapot, és utána a DLC 1, nos... ugyanúgy szétszopatott, de végigküzdöttem magam rajta valahogy. Ehhez képest a DLC 2 (szintén UV-n) nagyon jól ment, a final bosst leszámítva egyszer sem gyötört meg igazán.

A Maraudereknek, ahogy igazából minden ellenfélnek, van egy elég egyszerű mintázata, amit ki lehet használni, ki lehet gyakorolni, nekem YouTube-os Doom-profik videói nagyon sokat segítettek, és ezeket szétgyakoroltam az alapjáték újrajátszása során Ajánlom Zero Master, Under the Mayo vagy decino csatornáit... ezek után egy Marauder amúgy szinte nem is kihívás, persze amikor kettőt bedob neked a játék, az egy fokkal trükkösebb. A spirit Marauder amúgy talán a legnagyobb szopatás a fejlesztők részéről, na elismerem, hogy az a Slayer Gate nekem is 20 perc menekülésből állt - és képzeld, utána nem tudtam elpusztítani időben a spiritet, és beleszállt egy új Marauderbe...

A DLC 2-ben ugyanúgy vannak Marauderek, sőt, egy-két új ellenfél is (persze ezek csak reskinek, gyanítható, hogy a covid-megkötések miatt a fejlesztésben is kicsit spórolniuk kellett), de sokkal kíméletesebb a játék, az ellenfelek elhelyezése, stb., mint a DLC 1-ben.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

És milyen fokozaton? Én Ultra-Violence-en kezdtem, az arénák 90%-a abból áll, hogy menekülök az éppen aktuális nagy dög elől, közben a kis dögökből szedem a páncélt (éljen a gyújtogató meathook) és talán szökőévente egyszer az engem üldöző ellenfélbe is bele tudok lőni. Ez a Slayer gatenél jött ki nagyon, amikor a spirites Marauder kergetett. Amikor azt megláttam le is állítottam a játékot egy picit, zavartalanul tudjak káromkodni. És amikor végre meghalt nem lett vége a pályának

Attól függetlenül egyébként élvezem, de magasabb nehézségen tuti nem kezdenék neki. És így, hogy újráztam előtte az alapjátékot még jól is megy, egy extra life az szinte nem is veszteség... Csak nem érzem azt, hogy én vagyok A Doom Slayer.

A második DLC könnyebb: Nem lesz benne marauder? Ha az egész játékból kiszedik se bánom, annál jobban ellenfelet nem utálok. Itt meg már volt dupla Marauder, totemes Marauder, spirites Marauder. Ha még emel a téten és bedob két spiritest együtt isten bizony letörlöm

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

A Doom Eternalnek van egy egész erős fanbázisa, akik szinte követelik az egyre nagyobb kihívást, a fejlesztők pedig nagyon látványosan erre reagáltak az első DLC megalkotásakor - ha viszont megnyugtat, a második DLC kifejezetten könnyebb lett ebből a szempontból.

Amúgy nekem az 1. DLC és annak a nehézségi szintje nagyon-nagyon bejön, elképesztő irányba tolja el a szkilljeimet, amire korábban nem is gondoltam volna, hogy képes leszek A 2. DLC-n gyakorlatilag végigrohantam (kivéve a final bosst, de ennek a felfedezését meghagyom neked).

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én is azt nézem most, az első DLC-ből letoltam két és fél pályát, a második Slayer gate után most kell egy kis szórakozás.

Azért kíváncsi vagyok mi futott át az agyán a fejlesztőknek mikor az arénákat tervezték... Olyan mennyiségű és típusú ellenfelet dobál be a játék, hogy az kegyetlen...
Ahhoz képest eddig egy extra life-ot vesztettem csak, de permanensen káromkodok és menekülök.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Belenéztem a TheVR-os közvetítésbe és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi fut át azoknak az agyán, akik ezt a játékot konzolra veszik meg maguknak?! Én már csak attól is epilepsziás rohamot kaptam, hogy néztem. Nem tudom elképzelni, hogy ugyanazt bárki is meg tudná csinálni kontrollerrel, mint a bill+egér kombóval. Kizártnak tartom!