Nioh

Én nem igazán cheateltem akkor sem. A Starcraft első részén átcsaltam magam, örültem a fejemnek (meg érdekeltek a videók, mert mire én megszereztem már mindenki arról beszélt) de aztán végigszenvedtem becsületesen is és sokkal nagyobb élmény volt. Meg néha poén volt Age ofban is lehívni az autót, de csak random mapon, mert egyébként pont a kihívás veszett el az egésszel. Meg a Sims2ben a pénzkód, mert én abban csak építeni szerettem, akkori barátnőm élvezte a simek abalygatását...

Meg sok játékhoz nem is volt cheat amikkel játszottam. Vagy csak én nem tudtam róluk. Egy kivétel volt, amihez nagyon szerettem volna működő csalást, és az a Mechcommander első része. De aztán ismerőstől kaptam egy tippet és 89 (számoltam) próba után sikerült egészben lebombázni a Mad Catet Onnantól buli volt a játék.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Vajon mi lehet a pszichológiája, hogy souls játék nehéz fele ember nem szereti, de trainerrel az élmény miatt játszani fel sem merül Kiskorunkban cheateltünk orrba szájba, sőt az elmúlt évtizedben ugye hasonló jellegű dlc-ket is árultak már "time saver" és társai álnéven.
De mintha azóta ez ilyen tabu téma lenne vagy valami
Ráadásul egész jókat is találtam már, mert általában ott van az opció. A fair nehézség jó dolog, régen semmi baj nem volt vele, csak aztán elkezdtek a játékok kézen fogva vezetni teljesen megfordult a világ.
Viszont vannak játékok ami érdekel de abszolút nem kívánok több időt vesztegetni mint muszáj, pl AC Origins így nem volt nagy kérdés, őszintén még így is túl vontatott volt pedig ott aztán volt azt hiszem 8x game speed is az unalmas sétákhoz meg a millió ismétlődő open world teendőkhöz

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”