Elsőre már nem emlékszem mennyire káromkodtam, de azt hiszem annyira nem éreztem vészesnek. Az újrajátszásnál már egyszerűbb dolgom volt, emlékeztem rá, meg arra, hogy mennyire szeretem én a láncos shotgunt. A hunter ellen nem jó, viszont tudsz farmolni magadnak folyamatosan armort.
Egyébként kis trükk: ne koncentrálj csak az egyikre, mert az első halála után keményebb enemyk spawnolnak az arénában. Egyikről gyorsan le a pajzsot, két vagy három sorozat rakéta le is szedi a platformról és utána futi tovább. A kis dögökön fel lehet ötlteni az armort és a lőszert, addig ne is foglalkozz velük. Utána a másikkal ugyanez.
Bennem most kezd el megtörni valami, úgy gondoltam kifarmolom az achikat, de ez a pvp mód valami kegyetlen szar. Matchmaking, mint olyan nem létezik. Legnagyobb lelki nyugalommal dobál be 200+-os ellenfeleket ellenem, mutatóban kapok olyan démont magam ellen, aki nem nálam magasabb szintű. Persze ha esetleg oldalt váltok akkor rögtön bedob mellém egy lvl2-est, a túloldalra meg beköszön egy 250es slayer. Talán kétszer volt kiegyensúlyozott a meccs, abból az egyiket megnyertem. Csak ott hülye fejjel nem a BFG-t szedtem ki és az kéne még az achihoz.
Világ életemben utáltam a multis lövöldéket, meg általában a multit, de gondoltam apránként majd meglesz. De hogy ennyire még csak esélyt se adjon a játék...

És nem idő kell, hogy besoroljon, mert most is lazán bedobott 200+-os démonok közé. Már nem is próbálkozok, fejtek addig sudokut amíg megölnek.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...