Egy év telt el azóta, hogy lenyomtam az első három játékot a karentén első két hetében.
Akkor ezt nem vittem ki.
Nos... az valami egészen elképesztő, hogy a Nate és a mellékkarakterek kémiája, dinamikája milyen szinten van ebbena gameben. Elena rendesen él és lélegzik. A tekintete, a félmosolyok, a hangsúly, egy-egy pillanatban elhiszi az ember, hogy egy élő személy. Egészen elképesztő. Valahogy férfi karakterekre nem tudok így ráhangolódni, vagy nem tudom, mi a jó kifejezs, de Sam engem rendsen idegesített, Sully meg Sully, nem lehet nem kedvelni.
Az apropót a Shadow of the Tomb Raider adta, amit a múlt héten pörgettem ki. Teljesen különböző a két franchise, nekem itt kicsit (nagyon) sok a lövöldözés, illetve a Tomb Raider felkutatható tárgyak és megoldható rejtvények terében is veri az Unchartedet, de karakterkidolgozásban és sztoriban messze alulmúlja az Unchartedet. Örülök, hogy kitoltam a tetralógiát, most a Lost Legacyval szemezek. És egészen biztosan tűnik, hogy ezt a brandet még elő fogom venni.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
