Tokió 2020 - nyári olimpia

Beszélgettem régebben egy amerikai ismerősömmel és valahogy eljutottunk erre a gender témára is. Ő mint családapa azt mesélte, hogy arrafelé nagy divat akár egy nagyobb szerelmi csalódás után is átértékelni egy tinilánynak/fiúnak az életét és másnap úgy ébredni hogy ő aztán mostantól az inverze lesz önmagának és aki ebben nem támogatja az egy gyepesedett b*zigyűlölő!

Divat ez is ami elveszi azoktól a kevesektől a méltóságot akiknek valóban problémájuk van és szükségük az ilyen változásra...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Az idő majd eldönti, hogy

1. A kb. 2014-2015 óta turbó üzemmódban fellángoló transzmozgalom (beleértve a non binary, gendersemleges, genderfluid és általam kevésbé ismert további vonulatokat is) az emberi felvilágosodás egy újabb nagyszerű lépcsőfoka, aminek sajnos szükségszerűen vannak túlkapásai, hátulütői is, de idővel kialakul egy józan egyensúly, és az emberiség ezáltal is közelebb jut a nemiség, emberi agy, társadalmi szerepek stb. megértése és egy boldogabb világ felé.

2. Vagy csak egy nagy rakás személyiségzavaros ember alternatív univerzumához asszisztál a nyugati világ egyre nagyobb hányada. (Miközben ténylegesen jóval alacsonyabb számban születnek gyerekek megkavarodott kromoszómával és/vagy totálisan nem a saját nemükhöz passzoló agytekervényekkel.)

Engem az esetek többségében a sírva röhögésig tud eljuttatni a sok “neurodiverz, non binary leszbikus vagyok, aki imádja a transznők lánypéniszét” jellegű twitter/tumblr/insta eszmefuttatás. Rengeteg elemzést olvastam mindezzel kapcsolatosan, és nem vagyok száz százalékig meggyőzve arról, hogy a semmiből előbukkanó transzok jelentős részénél nem a 2. verzió áll fenn, ráadásul egyre szaporodnak a detranzícionálók is, akik dühösek, hogy bele tudták dumálni őket a hormonkezelésekbe és műtétekbe, és a legszerencsétlenebb esetekben teljesen elvesztették a szexuális életre való esélyüket.

De egyrészt nekem is van transz ismerősöm, aki már a személyi nyilvántartásban is férfi, és nagyon jó beszámolókat írt a saját útjáról, emellett követek pár transz meg non binary jóembert, hogy ismerjem a nézőpontjukat, átérezzem az emberi jogi törekvéseiket. Másrészt eleve igyekszem a sok visszatetsző marhaság mellett nyitott maradni, mert tényleg lehet, hogy az 1. pont szerinti forgatókönyvet éljük épp át.

Mindenesetre örülök annak, hogy ezt az egészet innen a perifériáról nézhetem végig, és mivel nem vagyok amerikai, nem néznek ki a művelt, haladó társaságból, ha nem írom ki, hogy “my pronouns are: she/her”.