Disco Elysium

Bakancslistámon a játék, sőt meg is van (köszönet érte J.I.B.-nek!!), csak időhiány, időhiány... De egyszer, ha lesz rá idő és ihlet egyszerre, akkor tutira beleugrok én is a vén szeszkazán zsernyák bőrébe!

Endure. In enduring, grow strong.

Tegnap este véget ért a történet és elmorzsoltam pár könnycseppet. Egyszerűen olyan szinten magába szippantott a játék, amilyenre már régen volt precedens! Tényleg nem túloztak a kritikák, egyszerűen hihetetlenül zseniális, amit összehoztak az észt fejlesztőstúdióban! Szemeztem vele, de a controller támogatás hiánya kizáró ok volt. Viszont a "The Final Cut" verzió ezt is orvosolta. Ráadásul végre full narrációt kapott az egész játék, ami szintén hatalmas plusz pont! Kicsit tartottam a nyelvezettől, mert mégiscsak 99%-ban beszélgetésből és olvasásból áll a játék, de szerencsére egyáltalán nem okozott gondot. A főhős és az indítás is fergeteges! Egyszerűen muszáj megtudnod, hogy miképp jutottál erre a szintre és milyen rejtélyeket tartogat számodra a múlt. Ráadásul a nyomozás és a mellékszálak is hihetetlenül ötletesek! Kim Kitsuragi, a nyomozótársunk is fergeteges! A megjegyzései és a hozzáállása...leírhatatlanul csúcs végig! Olyan szövegek repkednek végig, hogy rengetegszer szakadtam a nevetéstől. És az a megoldás, hogy az elménk 24 alszekciójával vagyunk képesek kapcsolatba lépni és ezek által megoldást találni egyes problémákra, az teljesen egyedi és lenyűgöző! Ott is voltak olyan belső beszélgetéseink, hogy már könnyeztem! Fiktív világban járunk, de rengeteg az áthallás és párhuzam a saját valóságunkkal. De olyan szinten részletes a történelmi és ideológiai kidolgozottság, hogy az valami félelmetes! Amilyen eszmefuttatásaink voltak világnézetről, politikáról, társadalmi tagolódásról...ittam a játék minden szavát! Brutális mennyiségű párbeszédopció volt, a szövegek mennyisége egyszerűen szinte felfoghatatlan! ÉS mindezt úgy, hogy tényleg szinte 100%-ban beszélgetésből áll a játék! Szóval erre fel kell készülni, ha valaki belevágna!
Kimondottan tragikusnak tűnhet a végkifejlet, amit nekem sikerült összehozni, de a készítők megoldották, hogy még ezek után se érezzem rosszul magam! Ráadásul mikor már azt hittem, hogy vége, akkor jött egy olyan fordulat, amire aztán végképp nem számítottam. Aztán még1, aminél már az agyam is elszállt!!! És ezt megtetézték egy harmadik fordulattal a legvégére, ami szintén totális libabőr és amivel végre minden a helyére kerül és végre megnyugvással tölti el az embert, hogy békében mindent lezárhat és képes vagy végleg feldolgozni mindazt, amit a Martinaise-ben eltöltött 60-70 órád során átéltél.
Szerepjáték rajongók számára nagyon erősen ajánlom, mert egy olyan élményben lesz részük, amilyenben ez idáig még sosem volt!!! Nem véletlenül ragasztották rá az évtized legeredetibb RPG-je jelzőt! Harc mint olyan, az direktbe nincs benne, szóval ne számítsatok sok akcióra és pörgésre. Melankolikus hangulat, csúcs zenék, rengeteg poén, felejthetetlen beszélgetések a belső éneddel és nem mindennapi karakterek! Nem fogjátok megbánni!