És akkor a Days Gone-hoz írt első mondatra reagálva: így meg nem szabad openworld játékot csinálni. Az Odyssey-t tavaly márciusban kezdtem el, ma sikerült a végére érnem. Azóta kijátszottam rengeteg mást, és kétszer tettem félre hosszabb és most harmadjára rövidebb időre (bár most csak a Days Gone miatt).
Ez a játék és az én játékstílusom nagyon nem illik össze. Kapunk egy hatalmas térképet, tele kérdőjelekkel, fast travel pontokkal, csak éppen üres az egész. Ez lehet nem feltűnő, ha valaki csak halad a sztori szerint, de aki úgy szeret játszani, hogy előtte felderít mindent annak szerintem zavaró lesz mikor egy óra alatt a harmadik ugyanolyan tábort pucolja ki. Nekem legalábbis az volt. És az ugyanolyan alatt azt kell érteni, hogy pontosan ugyanott van egy lyuk a kerítésen, egy oroszlán a ketrecben és kettő láda. De még a szétszórt lootok helye sem változik.
Mellé ott van a történet, ami pont annyira érdekelt, hogy a játék második felében már az átvezetők egy részét is csak elnyomkodtam. Azt tudom, hogy már a legelején is csak nyomokban kötött le, de később kicsit sem javult a helyzet. A karakterek is vagy idegesítőek vagy csak szimplán érdektelenek. A jelenkori szál ugyan érdekelt volna, legalábbis a DLC része, mert nem tudtam mi az átkötés az Odyssey és a Valhalla között, de Leila
És egyébként a játék tele van idegesítő, időhúzó dolgokkal... A szinthez kötött küldetések és nyersanyaghiány a játékstílusom miatt ugyan pont nem érintett, de sok más dolog így is tépázta az idegeim. A más játékokban is emlegetett "gyökkettővel megyek át a rohadt hasadékokon" megoldás, a városban és annak közelében (!) csak egyesben közlekedő ló (futva gyorsabb), akit egyébként nem is lehet behívni táborba vagy más olyan területre, ahol semmi keresnivalónk, mert ő "okos" ló és nem jön be. Akkor sem, ha megöltünk ott mindenkit. De annyira azért nem okos, hogy ha hívom rendesen odajöjjön, volt rá példa, hogy odahívtam, elfutott előlem és beesett a szakadékba...
Egyébként hard fokozaton játszottam, de kihívást így sem sokat találtam benne. Egy ponton túl kimerült a harc a folyamatos ability spamben. Az ellenfelek szintje hiába igazodott hozzám, attól még nem jelentettek kihívást. Maximum ha figyelmetlen voltam és magamra húztam egy komplett erődöt (az Atlantisos DLC-k után már akkor sem).
És ha DLC... Ahogy elérhetővé váltak rögtön el is kezdtem őket. Azt most hagyjuk, hogy a Legacy második és harmadik része között eltelt cirka másfél év, én már nem lepődök meg azon, ahogy az idő telik (és egyébként a végén kaptunk egy szép összekötést az Originshez), de az Atlantis második része konkrétan elspoilerezett részeket a főszálból. Azért erre figyelhettek volna...
Csak egy kicsivel később kellett volna megnyílnia a DLC-nek.
Nálam utcahosszal a legrosszabb része a sorozatnak, pedig még előnnyel is indult a görög környezet miatt. Én senkinek nem tudnám tiszta szívből ajánlani ezt a részt.
Mint a két is mutatja az elején, nekem 167,6 óra volt, de ez minden achival együtt. Aki nem foglakozik vele és csak végigszalad a "történeten" az tippre 100 körül végezhet.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Megjegyzem, bár van sok gyűjtenivaló, de ezek nagy része teljesen logikus helyeken van, vagy a sztori adja őket. Nincs hegycsúcsra eldugott festék meg torony tetejére pakolt madártoll. Talán a hordákat kell a legtöbbet keresni... Illetve a secret endinghez (?) való 18 vacakból kettőt a végén külön kellett megkeresnem...
).
