8 évvel ezelőtt kezdtem el az eredetit, emlékeim, no meg a Steames acsik szerint hamar otthagytam. Aztán a Redux verziót PC-n megint elkezdtem, és hát megint otthagytam.
Most elkezdtem a szériát PS-en.
A 2033 fantasztikus. Nem tudom, miért hagytam ott annak idején, talán érni kellett rá, fene tudja, de egy nap alatt végigtoltam. A szörnyek elleni harc nyilván monotonabb, hiszen gyakorlatilag a megvárom, hogy odaérjen, aztán shotgunnal gyomron lövöm taktika kimeríti az összes ilyen fightot. De! Emberek ellen csodálatos a game. A lopakodás, a sneaky beaky style, dobókésekkel, silencelt headshotokkal meg melee-vel egyesével levadászni mindenkit... iszonyat jó volt.
A történetről annyit, hogy nyilván nem fogok itt spoilerezni, de jó volt. A könyv jobban átadta az atmoszférát, a játék természetesen csak loholt utána, de azért a Librarianek, meg a különböző echo-k odacsaptak. Bánom, hogy a könyvhöz képest pár dolgot kihagytak, vagy megváltoztattak, bár többségében meg tudom érteni, nehéz lett volna játékban elmesélni egy részüket. A Polison lévő megbeszélés átugrása viszont ostoba gyökérség volt, meg voltam győződve róla, hogy vagy elnyomtam véletlenül, vagy bug volt, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy így oldották meg.
Ha egy negatívumot ki kell emelnem, az az ellenfelek változatosságának kb teljes hiánya. Volt a felszínlakó óriáspatkány, a földalatti óriáspatkány, meg a kicsi, de a normálnál azért nagyobb patkány. Ezen kívül (nyilván humanokat félretéve) vannak egy helyen librarianek (amikkel nem küzdünk), demonok (amikkel nem küzdünk), illetve egy darab szobában skorpiók, meg egy másikban amőbák. Éééés ennyi. Na, ez nem tetszett. Illetve az, hogy Khan szála kiforratlannak és beleszuszakoltnak hatott.
Nem tudom, hogy pontozzam-e, szerintem nem fogom. De a hangulat, a metróalagutak teljesen egyedi atmoszférája velem marad.
Metro Last Light Redux
Ahogy befejeztem az előzőt, kezdtem ezt. Szinte szóról szóra ugyanazt tudom elmondani, csak eg szinttel magasabbra emelve. Az előző helyen kifejtett problémák a kevés ellenféltípusról itt már nem áll, nem lehet panasz ilyesmire. A hangulat, az egész atmoszféra egészen elképesztő. Tetszett a "kölyök" szála is, sokat adott a világhoz a vele töltött pár pályarész.
Ha negatívumot kellene itt is mondani, az az, hogy a három szörnyes bossfightból kettő tök egymásután volt, amit indokolatlannak meg hangulatrontónak is érzek. Végre fellélegeztem, szerettem volna kicsit lazítani, vagy lipi lopakodva leszedi egy csomó kommert, de ehelyett még egy bossfight. Ráadásul itt fordult elő a két játék során egyedül az, hogy két fegyverem is kiürült és a revolverrel kellett lőnöm a végére.
Azt hiszem, hogy ezt sem pontoznám. Tetszett a sztori, a körítés, meg jó volt nagyon a történet mesélése is.
Metro Exodus
FOLYAMATBAN
Annyira folyamatban, hogy a Volgához értem még csak el. Nem is akarok róla sokat beszélni egyelőre, de eddig nekem ez csalódás. Gyönyörű, meg látszik, hogy rengeteg meló van benne, de csalódás. Itt kicsit spoilerezek az eddigiekből, hogy érthető legyen azoknak, akik ismerik a franchiset: SPOILER
Az, hogy kimegyünk a Metroból egy ilyen open world világba, az botrány. Nem működik. Nincs atmoszféra, hangulat, az egész világ kuka így. Ez így egy Fallout, és ez nem dícséret. Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, de nagyon mellément. Az egész játék lényege veszik el ezzel. A sztori eddigi részéről. Ez egy bullshit szar. De tényleg, nem az, hogy nem tetszik, mert az tök oké. Hanem hogy egy blaszfémia az egész. Az, hogy a világ él, a felszín - ha nehezen is, de - lakható, nyugodtan, maszk nélkül élnek a felszínen emberek, kommunikálnak egymással, ez az egész szériát diszkreditálja. Totálisan. Egyrészt egy megveszkedett gyökerek voltunk eddig, akiket kamu dumákkal bent tartottak a föld alatt, és röhögtek rajtunk. Másrészt a Metro (mint hely) misztikuma, túlvilági léte mind-mind egy zárójelbe rakott nevetséges hülyeség így. Hiszen hát ez nem a megmaradt világ, ami már-már egy megfoghatatlan entitás és az egyedüli élet forrása, hanem pár alagút, és ha elunod, kimész és vissza se nézel. Az egész Dark One szál értelmetlen így, hiszen ők nem az Új Ember, hanem egy faj a többezer közül, és 10 km2-en laknak az egész bolygó felszínén. Egy semmi az egész faj így. Eltűnik az a megfoghatatlan, gyomorszorító érzés, hogy ez lett az emberiség, és vége a világnak. Meg dúl a háború... Mivan? Hogyan? Miért? Miből? Ki harcol? Mit lőnek ki? Mire lövik ki? Mi a cél? Ez egy bullshit szar. Ez így kábé az a szint, hogy egy embernek 40 évesen mondanák el, hogy nincs Mikulás. És addig minden évben suvickolta a cipőjét, meg tette ki a sütit meg a tejet. És akkor ilyen 10 éves kölykök már röhögik ki 30 éve, hogy ez egy ekkora barom. És erre konkrétan semmi reflektálás nincs! Anna zsörtölődik két mondatot. Én ezt megtudnám, lehet lelőnék mindenkit, meg magamat is. Hát az egész életemet elpocsékoltam a semmiért, mert páran hazudoztak. És nem az, hogy nem mentem el fürdeni a Balatonra, mert hogy az nincs (rád nézek, FB csoport), hanem hogy egy föld alatti lyukban küzdöttem az életemért nap, mint nap, öltem, éheztem, gombateát ittam, a józan eszemet vesztettem el, sosem láttam a napot, egy borzalmas pusztulat volt az életem, és most meg mondják, hogy Jokes on you, te barom, hát ha gyalogoltál volna 4 km-t, élhettél volna szabadon. Ez egy elcseszett Truman show... Fú, nagyon nem tetszik. Most, hogy végiggondoltam, még kevésbé. Nemtom hogyan szánom rá magam...
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
