Amikor az ember szinte pontosan azt kapja amire számít. Szoktam emlegetni, hogy a ubisoft openworld játékaitól én egy nagy homokozót várok, rengeteg felszedhető aprósággal és mellékes vacakkal, ami nyomokban történetet is tartalmaz. Nos, ez a sorozat hatodik részére pontosan illik. Ezúttal egy egyértelműen Kubáról mintázott országban kell lázadást kirobbantani és megdönteni egy őrült (?) diktátort. Más kérdés, hogy bizonyos pontokon én teljes mértékben igazat adtam Castillonak és az egyébkénti motivációja is sok esetben érthető.
A játékmenetről nincs mit mondani, aki a három óta játszott egy résszel is annak ismerős lesz minden. Annyi változtatás van, hogy itt már nem tanuljuk a skilleket, hanem a ruhák adják. Ami elsőre visszalépésnek tűnhet, de inkább egy plusz taktikai elem. Ha járművet kell lopni akkor olyan ruha kell, ami folyamatosan javítja a gépet, komolyabb tűzharcokhoz védelmi ruházat, stb.
A fegyvereket is fejleszthetjük és elvileg megvan az is, hogy melyik ellenfél ellen mit érdemes használni, de alapigazság, hogy páncéltörő lövedék és fejlövés ellen senki nem immunis. Járművekre meg legjobb a robbanólövedék.
Kapunk társakat is magunk mellé, a Primal után ismét csak állatok kószálhatnak velünk, de a hatékonyságuk elég felemás az előző részekhez képest. Nyílt harcban többnyire esélytelenek, némi figyelemelterelésnél többre nem szabad számítani tőlük. Cserébe van köztük olyan, aki bejelöli az ellenfelet/lootokat vagy egy küldetés során kaphatunk szellemleopárdot, akinek az áldozatai nyom nélkül eltűnnek. Lopakodáshoz ideális darab.
Egy dolgot muszáj megemlítenem, nekem rengeteget dobott a hangulaton: járművezetés közben folyamatosan szól a zene és hősünk (vagy hősnőnk) bizonyos számokat együtt énekel a rádióval. Külön extra, hogy néha egy-egy sort kihagy és csak hümmög közben
Apróság, de sokat hozzátesz az élményhez.
Ami nem tetszett a játékban az a respawn rendszer, volt rá példa, hogy szemmel láthatóan dobálta be elém az ellenfeleket a játék. Egy pálya széli szigetnél pedig folyamatosan spawnolta be a hajókat egyesével. A végén 19 hajó volt feltorlódva a partnál.
A másik problémám a három frakció egyikével van. A tutorialnak is felfogható kezdő sziget után megkapjuk a feladatot: győzzünk meg három ellenálló csapatot, hogy csatlakozzanak hozzánk és harcoljunk közösen. Ott vannak a régi ellenállók (és a félig-meddig őket követő újoncok), a földjeikért küzdő farmerek és a WD2-ből szalajtott nyomorultak. Komolyan, a középső sziget az egész játék mélypontja, volt pár küldetés, ahol még a hangot is levettem...
Viszont ettől eltekintve is tudom ajánlani a játékot, ubisoft játékhoz képest egész jó a történet (- Matanzas frakció
), élvezetes a játékmenet (bár újat nem mutat) és bár megjelenéskor kezdtem vele játszani, de meglepően kevés buggal is találkoztam (eltekintve a respawn érdekességeitől). Volt kettő fagyás (megoldás: ha kész egy küldetés ne nyomjon senki rögtön a térkép gombra) és egyszer nem jelent meg egy küldetéscél, de azt a reload megoldotta. Illetve egy challenge-et nem számolt el rendesen, remélem azt majd javítják. Mindezt 61 óra játék alatt. Ez kevésbé alapos játékosoknál (én felszedtem minden ládát, minden gyűjtögetnivalót és három jármű hiányzik csak az összesből) érzésre a feléből is meglehet.
Aki szereti a stílust és a sorozatot azoknak csak ajánlani tudom, nálam az eddigi részek közül egyértelműen dobogós.
Nem egy év játéka, de kellemes, hangulatos, szórakoztató openworld
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
