Sorozatok

Bár a szomszédos Vaják topikból nem ez tűnik ki, de az én toleranciám is erősen csökkenőfélben van. Az egyértelműen nagyobb hibákkal telitűzdelt darabok közül azokkal vagyok végtelenül elnéző, amik megérintenek valamit a lelkemben (és aztán nem is taposnak bele később), a többin pedig lehet, hogy abban a pillanatban elszórakozok, de már a moziban azon gondolkodok, hogy hétfőn a melóban hogyan oldjak meg x esetet. De igazából már a tényleg nagy szaktudással összerakott, minőségi darabokban is kezd zavarni egy csomó minden. Bennem valami eltört* 3 éve egy real life családi tragédiánál, meg azóta pár dolog még rájátszott, azóta a filmeket és sorozatokat egyre inkább csak funkcionálisan kezelem: termel-e bennem szerotonint és dopamint vagy sem, ha barátokkal vagy családdal nézem, jó közös élmény lesz-e vagy sem, vagy esetleg van-e benne olyasmi, amiből tanulhatok (történelmi, tudományos tények, valami szakma, sport, betegség, társadalmi jelenség bemutatása stb.).

Egyre inkább kezdek rákapni arra, hogy inkább a behind the scenes anyagokkal foglalkozok, mert az, hogy hogyan készítik ezeket a műveket egy nagyon izgalmas téma számomra, gyakran jobban is érdekel, mint végeredmény. (Jelenleg a Corridor Crew elemzős videósorozataira vagyok rákattanva.)

* Bár lehet, hogy csak felébredtem. A film/sorozat az film/sorozat. Arra való, hogy a figyelmet egy időre elterelje, új közegeket is megismerhessünk, és hogy az emberi kapcsolatokban újabb közös beszédtémákat adjon. Meg ott a népnevelési funkciója, ami átcsaphat agymosásba minden irányba, de alapvetően lehet nagyon jó társadalmi eredménye is. De nem kell nekik túl nagy jelentőséget tulajdonítani.

Teljesen jogos. Múltheti epizódnál éreztem azt, hogy itt most ki kéne szállni. Felsorolt új filmeket nem néztem én sem. BW ~érdekelt valamennyire, viszont eleve prequel és az agyondicsért szőke widowból kaptam most itt ízelítőt (hint, nem tetszett) szóval már ehhez sincs kedvem. Hibákat tekintve én fordítva érzem a dolgot, eddig elviseltem, de eltelt 10en év és igazából semmi nem változott. Ugyanazt az origint kapjuk csak új skinekkel, ha egy első rész nem sikerült, akkor majd talán a másodikra összekapják magukat. Endgame "lezárása" után ez így már kevés.

Még esetleg a meta ismeretre tudnám fogni a hibát. Túl sok a casting hír, túl sok a bejelentés, túl sok a "ó ez az univerzum is a disneyhez került, x karakter és y színész felbukkan/hat".

Vagy csak hagyni kéne az egészet a picsába, nem?
Így - félig-meddig kívülről, legalábbis sorozatok tekintetében - nézve eszméletlen mennyiségű, látványosan és nyilvánvalóan középszerű tartalmat fogyasztatok el, „hátha lesz valami benne“ alapon. Mármint Marvel címszó alatt. Nem akarok kibújni ebből a kategóriából, a filmek 98%-át láttam, de visszagondolva eléggé sajnálom, hogy minden szart megnéztem, és már nem teszem (Shang-Chi-t, Eternalst már kihagytam, a Black Widownál kiégtem). Féltem az ízlésemet attól, hogy ha elég sokáig nézek valamit, immunis leszek a hibáira.

Most ezt neked címeztem, de nem konkrétan neked szól, hanem úgy általában mindenkinek, engem is beleértve.

Respect is not given. It's taken.

Hawkeye

Nem tudom eldönteni, hogy ez jó volt e vagy sem. Nem kedvetlenül álltam fel a végén, végül is párszor megnevettetett, de valami mégsem stimmelt ezzel a sorozattal (se). Kicsit olyan érzésem van ezekkel a tv marvelekkel, hogy csak x órás lábjegyzeteket nézek, hogy a következő projectben ne kelljen magyarázniuk x karaktert és eseményt.

...

Oké, most esik le, hogy így leírva a 20onvalahány film az endgamemel bezárólag is ezt csinálta. Passz, lehet akkor csak a tagolás a baj. Lehet ki kéne adniuk egyben az egyiket próbaként, mert így csak hetekig a megy a kacsintgatás olyan dolgokról, amit már mindenki tud, közben pedig a főkarakter folyamatosan a háttérbe szorul.