Tell Me Why
Nagyrészt a jól bevált Life is Strange-receptet követi, csak interaktív mozi helyett kicsit több kalandjáték-elemmel fűszerezték meg (még ha ezek többnyire jó öreg biztosítéktábla-kapcsolgatásokból is állnak). Ezúttal egy testvérpár történetét mesélik el nekünk, akik a feledésbe merült (sötét) múltjuk után nyomoznak egy kis alaszkai halászfaluban, miközben van némi természetfeletti szál is a sztoriban. Bár az első Life is Strange-hez képest rövidebb és az összkép nem is ér fel hozzá, így is volt pár erős pillanat és nehéz döntés a történetben, a grafikai stílus művésziessége is tetszett.
+ Dontnod-tól megszokott minőség, dráma és művésziesség;
- megint bele kellett erőltetni a sztoriba pár felkapott témát, mint a klímavédelmet.
Metro 2033 Redux
Ez megint valahogy jól elkerült az évek során, holott lassan már a redux is retrónak (2014!!) számít. Mentségemre szóljon, nem vagyok fps-fan, ebben is rengeteget bénáztam, de nagyon örültem, hogy most végre (szó szerint) elmélyedhettem a 2033 nyirkos, sötét, radioaktív alagútjaiban.
Aztán egyszer csak vége lett, és megmaradt bennem a hiányérzet, hogy de szívesen játszottam volna még tovább. Az orosz szinkron szerintem még jobban is sikerült, mint az angol, így ha valaki mostanság akarná leporolni, bátran ajánlom annak autentikussága miatt.
+ hangulat, atmoszféra;
+ jól megírt sztori és gameplay, ami egy pillanatra sem ül le és nem ereszt;
- itt-ott fogott már rajta a kor: fedezékrendszer pl. nincs, a szörnyek elleni harcok sokszor scripteltek.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
