Számomra ez volt az idei év legjobban várt játéka, végül egy igazi hullámvasút, nem mindig a jó értelemben. Összességében azt tudom mondani, hogy nem csalódtam, de nem is (egészen) azt kaptam amit vártam.
Röviden: az előzetesek, bejelentések, hírek mind azt sugallták, hogy ez a játék a Dark Souls örököse lesz, egyfajta negyedik rész, ezúttal nyílt világgal, lóval és egy teljesen más körítéssel.
Ebből egyedül a nyílt világtól féltem és sajnos azt kell mondjam joggal. A DS-sorozatnak (de a Sekironak is) a zseniális pályatervezés volt az egyik fő ismertetőjegye. Amikor az ember 4 térképpel és rengeteg halállal később rájön arra, hogy a játék cirka második órájában látott, leomlott híd másik oldalára jutott el. Mert hiába kisebb részekre van osztva a térkép, de mégis mindennel összefügg.
A másik gond, amit az openworld hozott magával az a rengeteg, de tényleg rengeteg ismétlődés. A Sekiroban is elsütötték a minibossokkal, hogy többször megjelentek, de ilyen szinten még ott sem. Van olyan boss, akit 10+ alkalommal is meg kell ölni. Annyi különbséggel, hogy egy idő után már csak sima ellenfélnek számít. Persze baromi sok HP-val. Ugyanez az ismétlődés igaz a dungeon-ökra is. Alapvetően van 3 típus (bánya, kripta vagy barlang) és ez meg is szabja nagy vonalakban, hogy mire lehet számítani. Ha például kripta akkor jó eséllyel csontvázakkal vagy kőimpekkel lesz tele és valahol van egy kar, ami kinyitja a bosshoz vezető ajtót. Néha van benne valami plusz, de ritka. És a vége felé egyébként is kiüresedik a világ. A kezdő területek még tele vannak rejtett barlangokkal, ehhez képest a vége felé már csak mutatóban egy-egy. Mintha a készítők is belefáradtak volna.
És harmadszor: a régebbi részekben többnyire kötött útvonalon haladt a játékos. Voltak persze trükkök, amivel lehetett gyorsítani a haladást, de a progress route adott volt. És ha az ember nem állt neki direkt farmolni akkor a kihívás is nagyjából végig egységes maradt. Itt a nyílt világ miatt simán túl lehet szintezni sztoribossokat, vagy éppen túl hamar belefutni némelyikbe. Előbbi esetben triviális, utóbbi esetben unfair szívatás lesz a harc. Egyik dolog sem áll jól a játéknak. Meg az érezhetően a játékos szívatására épülő részek sem. Mikor egy nyílt területre tervezett bosst beteszünk egy aprócska barlangba (van belőle két másik, mindkettő szabadtéren) vagy egy (egyébként triviális) ellenfélből bosst csinálunk, de hogy legyen benne kihívás hárman vannak és még mérgeznek is minden sebzésükkel.
Arról is sokat lehetett hallani a játék kapcsán, hogy G.R.R. Martin is részt vett a világ és a történet megalkotásában... Nos, ezt nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni, de egy dolog biztos: az Elden Ring attól még egy Fromsoftware játék a világát tekintve. Rengeteg a tárgyleírásba rejtett történet, az aprócska kis utalás, amik fölött könnyű elsiklani. Amik mind sokat adnak a történethez, de ugyanakkor könnyű is elsiklani fölötte. Én igyekeztem mindent alaposan átnézni, elolvasni, de így is azt érzem, hogy rengeteg a homályos részlet. A questek egy részéhez is csak sok sikert tudok kívánni, vannak egyértelműek, de olyanok is, amit guide nélkül, véletlenül szinte esélytelen megcsinálni. Pedig ez sokszor extra bossokkal vagy plusz információkkal is jár.
Pluszban megmaradt pár idegesítő apróság is a régi részekből. Például az az első rész óta meglévő bug (feature?), hogy bizonyos ellenfelek minden lelkiismeret-furdalás nélkül ütnek keresztül falon, sziklán, bármin. Sokadik alkalommal kifejezetten idegesítő belehalni abba, hogy még a mi csapásunk elakad a falban, az ellenfél egy széles suhintással, ugyanazon a falon keresztülvágva csap agyon minket. Ez két Nioh után különösen idegesítő, ott lehetett tudni, hogy ha mi elakadunk a falban az ellenfél is el fog. Néha a hitboxok is érdekesek, volt, hogy egyértelműen a boss mögött állva is elkapott egy ütés és el is dobott... előre, a boss felé.
Mindentől függetlenül, a hibái ellenére ott van a játékban a souls-érzés, vannak emlékezetes bossok és mindenki megtalálhatja magának a kihívást benne. A kezdőknek rengeteg extra segítség áll rendelkezésére, az eddig is meglévő coop módon kívül már NPC segítőket is lehet idézni, minden eddigi résznél könnyebben lehet újraosztani a karakter statjait. SPOILER
A lehetőség az elvileg második sztori boss legyőzése után nyílik meg, a szükséges nyersanyag a harmadik legyőzése után megnyíló új területen egyszerűen farmolható
, de akár túl is lehet szintezni a bossokat.
Aki pedig a kihívást keresi: a summon, mint minden egyéb opcionális a játékban és (elvileg) most is megoldható minden harc sérülés nélkül, akár első szintű karakterrel is.
És bár a pályatervezésnek sok helyen kárára vált a nyílt világú játékmenet, de maga a világ amit megalkottak mégis emlékezetes. Onnantól kezdve, hogy először kijutunk a föld alól és meglátjuk az Erdtree-t egészen a záró képsorokig, amikor... Hát a befejezéstől függ mi is történik pontosan
És közben ott vannak a kikacsintások a rajongók felé, itt is előkerül Patches és pont ugyanolyan, mint az előző részekben, egy quest szerintem egyértelműen utalni akar a DS3-ra, de megtalálhatjuk a Darkmoon Ringet is a játékban.
Voltak pillanatok, amikor nagyon utáltam a játékot és félre is tettem fél napokra, jellemzően a megúszós vagy érezhetően unfair megoldások miatt, máskor meg hajnalig toltam, mert "bosst félbe nem hagyunk" és elégedetten feküdtem le, mikor sikerült legyőzni sokadik nekifutásra.
Egy ponton volt egy újrakezdésem is a játékban, több dolog miatt is, a végén a számláló 173 órát mutatott, a főkarakteremen ebből 107 óra volt. Ebben benne van az, hogy igyekeztem mindent felderíteni (utólag minden területet ellenőriztem, hogy kimaradt-e valami) és minden questet megcsinálni. Illetve némi trükközéssel és a mentések visszamásolásával megnéztem mindhárom befejezést is, hogy meglegyen az összes achievement mellé. Aztán azóta kezdtem egy új karaktert, teljesen más build és szabályok, már abban is van 14 órán
Szóval bármilyen negatívnak is tűnik az írásom és bármennyire is inkább a hibákat gyűjtöttem össze, de mégis sikerült a FromSoftware-nek egy újabb ikonikus címet letennie az asztalra.
TL;DR: Az Elden ring az év játéka? Szerintem jó eséllyel el fogja vinni a díjat. A legjobb souls-játék? Szerintem messze nem, DE pont a könnyítések miatt a leginkább ezt ajánlanám a kezdőknek. Jobb lett volna, ha nem openworld, hanem kisebb és jobban összerakott világ, de ha lesz folytatás (remélem) akkor bízom benne, hogy tanulnak a hibákból.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
