Amúgy a 4. munkahelyem ez, de az első olyan, ahol jól érzem magam és egyszerre teljesül az, hogy jófejek a közvetlen főnökeim, jófejek a munkatársaim, szeretem a munkát, amit csinálok és tök önállóan kezelhetem a projektjeimet (nyilván persze a legfontosabb kérdéseknél egyeztetek, de ez így logikus, amúgy viszont senki semmibe nem szól bele semmibe). Az időbeosztásom is rugalmas a munkaidő keretein belül, egyetlen elvárás, hogy a határidők legyenek betartva, vagy ha úgy látom, hogy nem tartható, akkor szóljunk időben és átszervezik a feladatokat, bevonva más szabad kapacitásokat. Ezek a tényezők tartanak itt ennyi ideje. A béremelés volt mindig is kritikus pont, de utóbbi években már évente volt bérfejlesztés, így ez a kérdés úgy tűnt, sínen van. A COVID beköszöntéig pedig semmi vágyam nem volt a HO-ra. Aztán összesen majdnem egy évet dolgoztam otthonról és megtapasztaltam, hogy ez milyen jó, így nyilván ez is igénnyé vált. De a felsővezetés elzárkózik előle a COVID-kérdés megoldódása után nagyjából a delta hullám végétől és a jóval kevésbé veszélyes omikron elindulásától. Szóval ha nincs a COVID, akkor jelenleg sem lenne igényem HO-ra és a bér lenne az egyetlen kritikus tényező.
Teljesen beigazolódott tehát az, hogy a COVID után nemhogy nem fogunk visszatérni a régi életünkhöz, de nem is akarunk. Furcsa, de az összes nehézsége ellenére már úgy tekintek vissza az egészre, mint egy olyan inspiráló időszakra, amiben a komfortzónámból kimozdulva az élet számtalan terén jöttem rá, hogy mennyire másként és jobban is lehet csinálni dolgokat. Persze nem csak én, hanem rengeteg ember így van ezzel. Óriási előrelépés volt ez sztem társadalmilag, technológiailag egyaránt.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
