Az 1998-as Chaos Gate az egyik legnagyobb kedvenc WH40K játékom. Hangulat, zene, játékmenet tekintetében fenomenális, a mai napig nem volt párja. Nem is csoda, hogy majd felrobbant a fejem, amikor bejelentették a Daemonhunters fejlesztését!
Ráadásul a Szürke Lovagokkal, akik az abszolút mindenkori legnagyobb kedvenc rendházam! 
Nem is volt kérdéses az előrendelés és az őrületes izgalmakkal teli várakozás.
Már az intro megalapozta a hangulatot és az első tutorial missziónál ment a megőrülés. A látvány és az atmoszféra valami fergeteges, a játékmenet és a kontrolleres kezelés tükörsima és álomszerű. Normál nehézségi fokozaton indítottam, de nagyon hamar jött a fekete leves. Az első 4-5-6 küldetés kínkeservesen ment. Se perc alatt bedaráltak és több alkalommal 2-3 emberem is éppen a földre rogyva küzdött az életéért, mire nagy nehezen sikerült teljesíteni a küldetést. El is mentem kicsit sírni Steam fórumra és pityergés közepette olvastam pár hasznos tippet. Kukába kellett hajítani az XCOM-os hozzáállást és stratégiákat, teljesen más hozzáállást igényel a játék. Szemléletváltás és a lovagok fejlesztése után fokozatosan lett egyre könnyebb és színtiszta élvezet. Néha már-már túl könnyű, de azért néha befigyeltek olyan kampányküldetések, ahol megtudtak szorongatni. Az utolsó ütközet több, mint 2,5 órán át tartott és szétizgultam magam. Nem volt egyszerű és meglehetősen ramaty állapotban voltam a végére, de sikerült földre rogyás nélkül megúsznia mindenkinek, aminek nagyon örültem! Itt spoilereznék is egy kicsit, mert a játék semmilyen formában nem figyelmeztet erre. A szokásos 4 helyett 8 lovagra lesz szükség a végső misszió során! Szóval ha valaki csak a megszokott 4 egységgel harcolja végig a játékot, az hatalmasat fog koppanni a végére, mert oda kelleni fog egy B csapat szintén 9-es szintű lovagokkal.
Nem hittem, hogy a 2018-as Mechanicus-t képes lesz bármi is letaszítani a trónról nálam, mert a WH40K játékok színvonala finoman szólva is erősen ingadozó, de ezúttal mégis sikerült. Mondjuk totálisan elfogult vagyok a GK-k miatt, de a grafika, játékmenet, az átvezető videók, a sztori, a legénységgel lefolytatható beszélgetési lehetőségek mind olyan szinten remekül sikerültek, hogy nálam totálisan betalált ez a cím!
És akkor essen szó a negatívumokról is, mert akad.
-Az elején több alkalommal minden előjel nélkül kivágott az asztalra. Nem kicsit ment fel a pumpa, de szerencsére ezt két nap után abbahagyta és atomstabil lett.
-Nekem hatalmas mázlim volt, mert a 2080S-el gyönyörűen futott 1440p-ben 50-90 FPS-el. Viszont rengeteg panasz érkezett, hogy súlyos teljesítménybeli problémák vannak nem csak gyengébb kártyákkal, de 3080 és 3090 tulajok is beszámoltak 20-30 FPS-ről. A fejlesztők tudnak róla és dolgoznak rajta. Remélhetőleg tesznek is ellene valamit!
-Csak 3 féle küldetés van a játékban az egyedi kampányküldetéseken kívül. Ez egyeseknél kiverheti a biztosítékot, számomra nem volt zavaró a 42,5 órás végigjátszás során. De azt is megértem, ha valaki számára ez lehangoló.
-Nincs kiforrott egyensúly. Vagy lehet nevetségesen egyszerű egy küldetés, vagy egyetlen kör alatt teljesen elsza*ódhat minden. A véletlenszerűen előforduló események csúnya dolgokat művelhetnek és a nyakunkra teleportáló ellenséges csapatok egy szempillantás alatt túlerőbe kerülhetnek. Ilyenkor aztán nagyon képben kell lenni, hogy megússzuk épp bőrrel.
-Pár alkalommal nem tudtam jelölni és támadni a pálya szélén lévő ellenfelet kontrollerrel és fel kellett kelnem a kanapéról, hogy elsétáljak a nyavalyás egérig. Ez persze nem feltétlenül érint sokakat, de számomra idegesítő mozzanat.
Szóval a Chaos Gate - Daemonhunters messze nem tökéletes, de a WH40K és a körökre osztott stratégia játékok szerelmesei számára szerintem páratlan élmény lehet. Nem feltétlenül most, de akár pár hónap és jó pár patch elteltével. Én személy szerint nagyon bízom benne, hogy érkezhet hozzá idővel DLC vagy egy folytatás!!! Bár ilyenről nem is merek álmodni, de hátha.
