A vége nekem sok volt. Az endbossom 3 órát tryoltam kb. Ettől függetlenül adta nagyon. Aranyos volt, jó sztorija volt, tetszett a harcrendszere, a végén kívül kellemes volt a difficulty, volt benne felfedeznivaló, meg rengeteg gear. Gyönyörű volt az egész képi világ, bár ami az itteni cikkben is szerepelt, elég komoly mennyiségű újrafelhasználás volt bizonyos területeken, tényleg nem lett volna nagy munka még 10 mapelemet beletenni, azonnal más lett volna a hatás. Nagyon ajánlom mindenkinek. A zene nagyon jó volt, Doug Cockle remek szinkron volt, sok kis elrejtett utalás, meg poén volt, meg kellőképpen változatos is volt az egész.
Batman: The Enemy Within
Hát... Nem tudom. Annak örülök, hogy a Telltale elszakadt a "mindegy mit nyomsz, minden ugyanaz" sémától, de erőltetettnek éreztem a John Doe szálat. Értem, hogy mit akartak elmesélni, de hiteltelen volt, és hát a vége, ha kacifántos kerülőutakon is, de csak ugyanaz kábé. Harley újragondolása viszont nagyon bejött. Tényleg, nem is tudok egyáltalán olyan feldolgozást, ahogy Harley nem egy félkegyelmű, szó szerint segghülye comic relief kellék Joker oldalán, hanem önjáró, a maga jogán főgonosz, mindenkivel játszadozó karakter, aki, teljesen indokoltan és mindenhol máshol totál ignorált módon rendkívül intelligens, a pszichiáteri képzettsége folytán kitűnő emberismerő és manipulátor. Ez az aspektus a játékban szuper volt, a kari ellopott minden jelenetet. Jó volna, ha minden szál egyforma minőségű lenne ezekben a játékokban, mert az én végigjátszásom során sokszor érződött, hogy ez most azért történik, mert ez a végső kifutás kell a sztorinak és értelmetlen és egyszerűen kikerülhető események hatására futottunk bele egy szituációba.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
