Kicsit módosítanám az idézetet, mely szerint "sose szabad fullba nyomni a kretént", mert van kivétel... Ha te vagy Tiny Tina és éppen Bunkers&Badasses-t (mint a D&D, érted?
) mesélsz. Vagyis hát ez a játék háttere, mert a játék története szerint a Borderlands 2 (és kicsit a három) legelborultabb karaktere a kettő DLC-je után ismét asztali szerepjátékot mesél. Pontosan úgy, ahogy ezt tőle el lehet várni. Elő lesz szedve rengeteg mesélői sztereotípia (elfelejtettem befejezni a küldetést, még egy fázis), amiket én duplán élveztem, mert megboldogult ifjú koromban tényleg volt szerencsém ilyen kalandmesterhez.
És közben előkerül rengeteg utalás, találkozunk Don Quijote-val, Geralttal a töpörödött törp ördögökkel, metálzenekarokkal, vagyis ezek helyi megfelelőjével és még egy hidat is elcsábíthatunk (
). Van az egésznek egy központi szála, egy ha úgy tetszik központi kampány, amire fel van fűzve az egész és arra is kapunk magyarázatot, hogy az asztal körül ülő másik két karakter miért nem játszik velünk, de ez egyrészt nem lényeges, másrészt mindenki fedezze fel magának 
A játékmenet szinte teljesen olyan, mint a Borderlands 3-ban volt, de most nem karaktert, hanem class-t választunk magunknak és egy ponton megkapjuk a dual class lehetőségét is. Cserébe egy classnak csak egy talentfája van, az első rész óta meglévő hárommal szemben. De a variációs lehetőség mégis nagyobb és a classok is kellemesen különböznek. Bár én elsőre szerintem megtaláltam a legjobb párosítást, kicsit könnyű is lett a vége
Egyelőre hat karakterosztály van, de a nemsokára érkező DLC-ben lesz egy hetedik is.
Változás még, hogy a gránátok helyett most spellek vannak, amiknél így a változatosság is nagyobb (magic missile, hidraidézés, meteor, van itt minden) és hangsúlyosabb lett a közelharc. Kardok, fejszék, buzogányok... Én elsőre távolsági karaktert indítottam, de vannak kifejezetten hasznos ütlegek a játékban, szóval már megvan, hogy mi lesz a második karakterem
De persze ez mégiscsak egy Borderlands játék, a fő hangsúly a lőfegyvereken van. Ezek egy része próbál úgy tenni, mintha fantasy játékban lennénk (a pisztoly kézi nyílpuska, a sörétest mágikus kristállyal töltjük újra), más része nem, de ez IS jól áll a játéknak. Valahogy illik az egész Tinás elborult félfantasy világhoz.
Ahogy a pályákat összekötő terepasztal is, ahol két küldetés között mászkálunk az általunk alkotott karakter nagyfejű változatával. Ahol a híd egy radír, a folyó dobozos üdítőből folyik, a shortcutok megnyitásához pedig kupakokat kell feldönteni. Itt is kapunk pár mellékküldetést, helyrehozhatunk különböző oltárokat amik permanens buffot adnak, szóval van teendő. És időnként random ellenfelek is ránk támadnak a magas fűből, de ha nem akarunk velük megküzdeni egy gyors ütéssel megelőzhetjük a harcot, mert egy idő után azért kicsit unalmas ugyanazokon a helyszíneken küzdeni.
És akkor vegyük a hibákat, mert bármennyire is tetszett a játék azért van ezekből is egy pár. A legfontosabb: aki nem szerette Tina karakterét a fő sorozatban, illetve a sorozat humorát az messziről kerülje a játékot. Nekem szerencsére bejön a karakter és az asztali szerepjátékos múltam miatt a poénokat is átérzem. Ráadásul ez még a hibákat is elfedi, mert az ember egy-egy bakit ösztönösen bemagyaráz magának azzal, hogy Tina a mesélő. Illetve szigorúan egyéni vélemény, de a két küldetés erejéig előkerülő, guruló szemeteskuka (lásd még Claptrap) nekem sokakkal ellentétben a sorozat legirritálóbb karaktere és az a két feladat szerintem egyértelmű mélypont a játékban. De ez egyéni vélemény, mások elvileg szeretik.
Másik dolog, hogy az ellenfelek kevésbé érződnek változatosnak, mint a fő sorozatban. Pedig ott sincs feltétlenül több, vagy csak át vannak festve, de az a része jobban el van adva.
Az pedig bár egy remek újítás a sorozaton belül, hogy az ellenfelek szintben hozzánk igazodnak (bár egy minimumszint azt hiszem van azért a térképeken belül), mert végre nem az van, hogy a hozzám hasonlóan alapos játékosok a sztori 90%-ban alacsonyabb szintű ellenfelekkel küzdenek, de ennek van egy olyan hátulütője is, hogy nem érződik a fejlődés sem, mert mindenhol ugyanolyan erős csontvázak vannak. Ez főleg a relatíve alacsony, negyvenes szintlimit miatt volt különösen szembetűnő, mert én a játék felénél elértem azt külön farmolás nélkül és utána még a fegyverek sem erősödtek. Néha esett pár extra, de pisztolyból még mindig ugyanazt használom-
Plusz itt is megvan ugyanaz a hiba, ami a harmadik részben is jelentkezett nálam. Néha beragad egy-egy felirat a képernyőre és onnantól minden párbeszéd alatt ugyanazt írja ki. Ezen pedig csak a játék újraindítása segít. Viszont más buggal nem találkoztam, nem voltak fagyások vagy egyéb bugok, szóval a játék stabil.
A vége 49 óra volt, de én igyekeztem minden térképet 100%-ra teljesíteni (ami nem mindig sikerült, de azokhoz van guide), illetve a DLC által adott küldetéseket is megcsináltam még menet közben. Érzésre, csak a főszálra koncentrálva 15-20 óra körül lehet a játékidő, de akkor az ember komplett térképeket is kihagy. Azt pedig nem ajánlom
Viszont még rengeteg tennivaló van a játékban, van pár achi, kell pár legendás fegyver és ott van a tervezett melee karakter is, a Brr-Zerkerr (igen, szóvicc, igen, jégsebzéses barbár). Szóval van tennivaló.
TL;DR: A Wonderlands humora sokkal jobban működik, mint a harmadik részé, a játékmenet csak tovább finomodott és a játékban rengeteg tennivaló van. Kellemes kikapcsolódás, pörgős játékmenet, szerintem a sorozat eddigi legjobbja és várom a következő részt. Én csak ajánlani tudom, akár teljes áron is, mert akinek bejön a stílus könnyen beletehet 100+ órát is.
SPOILER
ÉS már steamen is elérhető, pár napig még akciósan és extrát is kapunk. Bár én a gmg-t javaslom, ott olcsóbb és az is hivatalos.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
