Helyzetjelentés

2 napja reggeliztünk is majdnem 50k Huf-ért hárman. De 550-900k Frankért már láttunk egész jó kis ingatlanokat. Mi is megnézegettük az ingatlanos kirakatokat. Ez egy más világ. Jó lenne kiköltözni, mert jó érzés nem depressziós és szorongó emberek között sétálni, de még mindig nem érzem magam rá készen. Na meg páromnak sem ártana tanulni a nyelvet.

Itt nincs kolbász, csak bratwurst Ittlétem legnagyobb fájdalma, rokonokkal hozatok otthonról, meg én is mindig hozok, amennyit lehet

Az anyagiakat nézve relatív. Otthon az infós bér sokkal jobban kiemelkedik az átlagból, tehát az éhező jobbágyság mellett nagyobb királynak érezhettem magam, hogy én akár ceres kenyeret is vehetek, míg ők csak csavaros kiflit. Itt kisebb a szórás az alacsony meg a magas fizetés között, és mindenkinek futja dolgokra. És mivel sokkal magasabb a fizu ha venni kell laptopot, autót stb, azt sokkal kevésbé érzi meg az ember.

A kolbászkerítést én leginkább abban élem meg, hogy ha egymás mellé teszünk egy magyar, meg egy itteni falut, akkor az egyik egy omladozó putri, a másik meg egy gyönyörű hangulatos kis település.

Viszont itt nem lesz saját kerítésem, egy 80nm lakás kerül olyan 300-500m hufba, egy házat meg már a végtelenbe és tovább.

I wish I could have known about the view from halfway down

És van már náci aranyból kovácsolt kolbász kerítésed?

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

2 éve Svájcban

I wish I could have known about the view from halfway down