Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

A DA-hoz nem tudok hozzászólni, csak a DA: Originst ismerem, ezért is írtam így. Az Inquisitiont 3x elkezdtem, de képtelen voltam kivinni, túl monoton. Majd még lesz egy próba persze.

Nekem Sovereign, pláne az a jelenet nagyon bejött. A legemlékezetesebb rész kábé az 1-ből, alig vártam, hogy jöjjön, pedig 8 éve nem láttam. Nekem nagyon adta, hogy az 1 nem is akart teljes game lenni, Igen, nekem ez egy libabőrös beszélgetés, de értem amiket mondasz. Számomra ez olyasmi, mint mikor kiderül, hogy Vader csak cheerleader, és ott van mögötte valami sokkal nagyobb, sokkal fenyegetőbb árnyék. Mikor megértjük, hogy Saren csak egy báb. Mindegy, érted úgyis.

Ending: SPOILER

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Kicsi a világ! Bár nem újrajátszottam, de tegnap valamiért pont a dark matter endingről olvasgattam.
Érdekes amúgy, hogy ez a beszélgetés mennyire hatásos, de vagy az van, hogy csak egy olcsó terror taktika és teátrális menőzés az egész mert a játékos embernek meg kell értenie a célokat ahhoz, hogy legyen a történetnek konklúziója.
Vagy az van, hogy tényleg annyival az emberi értelem fölött állnak, hogy a játékos is úgy érzi, hogy ennek semmi értelme.
SPOILER

A koronaékszeres dologgal mondjuk nem tudok egyetérteni, mert szerintem csináltak egy GoT-endinget before it was cool. Míg a DA széria inkább a közönyösségbe fulladt, nem a felháborodásba. Bár érdekes, hogy a DAI-ban pepitában ugyanazt a hibát megcsinálták mint a ME1-ben, hogy soook üres és nagy térkép.

Man literally too angry to die

Mass Effect Trilogy: Legendary Edition

Egy alkalommal, 2014-ben játszottam eddig le a trilógiát, és egy keserű pirula volt a végén, hogy multiplayer hiányában nem tudtam elérni azt az endinget, amit szerettem volna.
Most az elmúlt hetekben újrajátszottam PS-en. A középkori fantasyt jobban szeretem, de a Dragon Age: Origins, és a Neverwinter Nights címek ismeretében is azt kell mondjam, hogy ez a Bioware koronaékszere. Máig teljesen elképesztő és egyedülálló, hogy mennyi apró változó van és hogy ezekre a game mennyire figyel és utal minden pillanatban. Nehéz elmagyarázni, mert teljesen természetesnek tűnik, de egy példán keresztül hadd érzékeltessem. Volt egy (full opcionális) beszélgetés egy squadmate-el harmadik játék közepe fele. Ebben mondott pár mondatot a jelenlegi szituról és tök mellékesen beszúrt a mondat közepébe egy félmondatot. Na most az, hogy ez az egy félmondat így elhangozzon, ahhoz az kellett, hogy:
-akit megemlített, haljon meg a korábbi részek valamelyikében
-soldier class legyen Shephard
-Paragon legyen Shephard
-csináld meg a 2-ben a loyalty questet
-csinálj meg egy opcionális sidequestet

Az egész ilyen. Nekem ez máig elképesztő, mert a legnagyobb címek is úgy járnak el, hogy van egy törés ilyenkor, és közbeszúrnak valamit akkor, vagy a két válaszopció után az NPC full ugyanazt mondja, semmilyen reakció nincs.

Szerintem túl is vállalták magukat, olyan értelemben, hogy teljesen kiéghettek, és nem is csodálom. Minden egyes apró szir-szarnak jelentősége lehet, de opcionális dolgoknak is, olyan kariknak, akiket fél percig látunk, bárminek és mindennek. És teszi mindezt olyan természetességgel, ami szerintem egyedülálló.

A történet szuper, imádom. Erről nem is akarok írni, mert meg kell tapasztalni.

A karakterek: Vannak a felejthetőek, az idegesítőek, de 3-ból 2 iszonyat erős. Tali, Liara, Garrus, Jack, Joker, Samara és hát a csodálatos Mordin doki kiemelkednek az egyébként is erős mezőnyből.

Ami a legjobban megfogott, az maga a lore. A reaperek, a cycle, a protiánok, a galaxiy jelentősebb fajai (salarian, asari, turian, krogan, quarian), a VI-AI dolgok, a rachni, meg ezer dolog. A fantasztikus, kibontakozó történelem, a fordulatok.

Nyilván mondanom sem kell, hogy rengeteg döntési helyzet van, és a rengeteget úgy kell érteni, hogy ren-ge-teg.

Tényleg, innentől már csak a szuperlatívuszok halmozása jönne megint, azt inkább hagyom, kitérek a negatívumokra.

A gameplay az első részben azért még csikorog. A 2 és a 3 (érdekes módon a 2 jobb, lévén nincsenek ezek a nyomorék bukfencek, meg messzebbről mutat minden interaktálható dolgot) már jó, de az 1-ben még vannak gondok. Ilyen a fatigue-rendszer, a néha nehézkes fedezék mögül tüzelés, meg a túl nagy területek miatti unalmas rohangálás.

Azok a nyomorult "felfedezendő" bolygók az 1-ben. Az kínzás. Ha azt túléled, átrepülsz utána a két játékon simán. A Mako is szar, de a terep meg a távolságok teszik élvezhetetlenné az amúgy is rohadt egysíkú, 0 változatossággal rendelkező, teljesen felesleges játékelemet.

A drónos bolygófarmolás a 2-ben. A végére eluntam és elengedtem, de mivel ad war assettet a 3-ba, azért csináltam becsülettel a 3/4-ét. De nagyon nem kellett volna.

Ja meg talán a bugokat javíthatták volna. 7951 war assettem volt, mert 50-et elbugolt a game egy kijavítatlan sidequestben. Azért ez gáz.

Kábé ennyi a negatívum. Egyébként egy szuper, fantasztikus kaland volt, és még egy insanity végigjátszás vár. Bár... Azért azt nem hiszem, hogy megcsinálom. Szerintem a 2 még menne, a 3 talán menne nagyon szenvedve, de az 1 megríkatna.

Mindegy, Legendary Edition a játékvilág legendájához, mindenkinek ajánlom. Maximálisan.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.