Helyzetjelentés

Köszi!

Emma 4 éves, szóval nem értheti. Fura egyébként, mert eléggé hozzá volt nőve az anyjához. Most meg hirtelen elszakadt, azt hittük, számára vége a világnak. De nem, meglepő módon "megérti", hogy anya beteg, gyógyítják az orvosok. Rajzol neki, levelet küld (igazi falevelet), szóval jól el van velem meg a nagymamáival. Meg persze a videótelefon, ami segít. De az ő szintjén az is csak annyi, hogy válaszol pár kérdésre, aztán 2 perc után megy csinálni valami mást.

Hosszú távon viszont biztosan hatással lesz az életére. Minket testvéremmel 10-12 évesen hagyott el apánk, s bármennyire szeretnénk azt hinni, nem érintett meg, dehogynem. Nem lehet tudni előre, milyen kárt okoznak ezek a dolgok egy gyereknek.

Illetve a türelem, ami sosem volt az erősségem. Hát, Emmához most kellene, igyekszem nem lepattintani, mert valami "fontosat" csinálok.

Dark Archon

Lányotok hogy van? Nem tudom mekkora, érti, mi van? Kitartást, komolyan.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Én jelentkeztem egy munkahelyre, másnap interjú, 2 napra rá meg felvettek volna. Totál profilba vágott. De végül a mostani helyemen sikerült előrelépést összehoznom, így maradtam. S milyen jól tettem, valami iszonyat szerencsétlenül jött ki az egész, nem lenne erőm egy munkahely váltáshoz jelen élethelyzetben.

Feleségem még mindig kórházban, most épp a belei gyulladtak. Talán a jövő héten végre eltalálják az antibiotikumot, ami segít rajta és nem megy a hasa 10 percenként. Nem túlzok, hetek óta ilyen az állapota. Plusz, belázasodik rendszeresen. Egyszerűen nem tud pihenni, enni, napról napra rosszabbul néz ki. Én nem tudom, mi lesz ennek a vége...

Most szünet van a kemóban, várják a hatást. A fehérvérsejtjeit ugye kivégezték, de a gyulladás miatt meg kellenének, szóval jövő héten azt fog kapni. Addig - hétvégén - kis sóoldat, vérplazma. Vénát már nagyon nehezen szúrnak neki, s az is fáj. Rettenetes ez a tehetetlenség, hogy egyszerűen nem tudok segíteni rajta. De úgy néz ki, az orvosok sem.

Közben meg próbálom élni az életem, mert nekem is egy van. De van az a fajta bűntudat, hogy én "élvezem" az életet, miközben ő szenved a kórházban. Azonban, ha én is leépülök, az senkin nem segít.

Dark Archon

Nem rég volt itt téma a munkahely-keresés, -váltás, ehhez egy kis sztori.

Áprilistól kezdve két hónapon át aktívan keresgéltem, de vagy a bérigényem sokallták, van ahol interjúk után mondták, hogy "jó jó, de olyat keresnek inkább, akinek van hands-on experience-e" vagy három esetben külföldre kellett volna költözni és nem zárkóztam el előle, de az első megbeszélés után nem reagáltak többet.
Úgyhogy le is tettem a váltásról és elintéztem, hogy cégen belül váltsak szeptembertől más szakterületre (amiből az aktív gyakorlati tapasztalatot hiányolták a legtöbben), aztán július elején megtaláltak egy pozícióval, amivel úgy voltam, hogy "na jó, még ezt az egyet", aztán tényleg átállítom a LinkedIn profilom és a sors fintora, hogy végül ajánlatot is kaptam, ráadásul amit korábban bónusszal együtt számolva kértem, azt itt alapbérként is megadják.
Úgyhogy a tegnapi napon felmondtam mindezt úgy, hogy egyáltalán nem számítottam rá és még szinte most sem hiszem el, hogy végre egy olyan helyen dolgozhatok, ahol elég két hetente egy napot bejárni és akkor is mindenki benn lesz a csapatból, tehát lesz értelme, brainstorming, small talk, stb. miatt. Mindezt 40%-kal több alapbérért és szakmailag is jó területen (hasonló, még ha nem is ugyanaz, mint amire itt váltottam volna cégen belül).
Úgyhogy most tök lelkes vagyok, el is kezdtem tanulni a legelső Microsoft Security-s vizsgára, aztán jöhet a többi.

Amire ebből ki akarok lyukadni, az az, hogy ne adjátok fel, ha aktív álláskeresők vagytok és jók vagytok a szakmátokban, előbb-utóbb jönni fog egy másik/jobb lehetőség.