Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

3-ban a térképen tudod megnézni, hogy melyik csapattársad hol van.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Szörnyű, de TELJESEN igazad van. Ezek mind, eskü mind eszembe jutottak a gameplay alatt, csak utólag nem. A FOV slider nem, de ennyi.

A sisak de idegesített!!! A 2-ben a jók tiszta gagyi kinézetűek voltak, inkább mentem vizorral, csak ne kelljen nézni, még ha szarabb is. A 3-ban legalább a beszélgetésekben levette.
A 3-ban tényleg nem volt fegyverelrakás és fura volt, mert a controlleren gyorsmentés gomb lett a helyén.
A squadmate management is... Meg hogy a 3-ban nem volt a liftnél kiírva, ki hol van, és mindig gondolkodnom kellett.
Az a mocskos sprintelés is... Főleg a hatalmas Citadelben, ahogy ott totyorogsz az 1-ben.
Én szerintem 4x vettem elő snipert, azonkívül a 2-t meg a 3-t a Mattockkal vittem végig kizárólag. A 3-ban néha nem volt a legjobb választás, mert több volt a close-combat, de akkor már maradtam annál.
Igen, a cutscenekben mindig a basic rifle volt nálam, ez is bosszantott.

Jaj, ez most egy egszere vicces és szomorú hsz volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ezernyi apróságot tudnék felsorolni, amit egybehangzóan kértek már az eredeti részek alatt, és egy részük simán patchelve is megoldható lett volna már akkoriban. Ehelyett szartak rá most is...

FOV slider. ME2-3-ban egységesen opció a sisak megjelenítésének kikapcsolására. ME3-ban fegyver elrakásának lehetősége. Squadmate management a Normandyn ahelyett, hogy ténylegesen kimennénk velük hubra vagy küldetésre. A sprintelés stamina vonzatának teljes törlése - behozták ugyan ME1-be, de Shepard elfárad (és ennek így holt semmi értelme annak fényében, hogy a harmadik részre unlimited). ME1-ben lehetőség arra, hogy ne cipeljünk minden fegyvert, csak azt, amihez tartozik skill. A stand-in fegyvermodell lecserélése az aktuálisan equipeltre cutscene-ekben.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

De érdekes, amit mondasz a NwN-ról. Talán a legmeghatározóbb RPG emlékem gyerekkoromból, és a gyerekkori top 5-mben biztos benne van. Megvettem az Enhanced Editiont PC-re, de nem tudtam nekiállni. Aztán fillérekért utánamdobták PS-re is, na mondom majd ott. És nem megy. Nem tudom megmagyarázni. A zene, a hangok, a világ csodálatos, de valahogy nem. És, ahogy gondolom te sem, nem értem, hogy miért. Kicsit nehézkes már, ez igaz, mehetnék ki a városba, de valahogy nem. Pedig annyira okos, intelligens game volt. Anno, 12-13 évesen magyarul nyomtam és még egyes szövegekre is annyira emlékszek. De egyszerűen nem tudok most nekiállni.

Mass Effect nekem egyszeri élmény volt és anno a vége miatt (a MP hiánya miatti alacsony war assett-szám) egy rossz, idegesítő emlék. Ezt most javítottam maximálisan.

subject17: Igen, sosem fogom megérteni, hogy az alap bugokat miért nem lehet javítani a remasterek esetén. Mindig ez van. QoL-nak (erre rá kellett keresnem ) én azt tudnám elképzelni, hogy az 1-ben a Mako-bolygók 90%-át (szó szerint 90) kukázzák, és csinálnak 5 boylgót, amire rásűrítenek mindent, normálisabb tereppel. Meg a 2-ben ez a nyomorék szondázás lehetett volna olyan, hogy a bolygón van 1 db node, amit a raddarral kell megkeresni, és ennyi. Vagy te mikre gondolsz?

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Életem egyik legjobb játékélménye volt a trilógia, kétszer vittem ki fullosan mindhárom részt, és engem sem zavar a befejezés, főleg az Extended Ending óta nem.

Megvettem és felraktam a Legendary Editiont, de egyelőre még nem tudtam ugyanúgy belemerülni, valahogy most úgy érzem, hogy egyrészt túlságosan emlékszem mindenre, és másrészt talán jobb lesz ezeket a szép emlékeket ott hagyni, ahol befejeztem a Citadel DLC-t, valamikor 2013. környékén.

Egy Neverwintet Nights is meghatározó élmény volt (khm, júzernéjm), de azt még kevésbé tudom megint elővenni.

Mass Effect Trilogy: Legendary Edition

Egy alkalommal, 2014-ben játszottam eddig le a trilógiát, és egy keserű pirula volt a végén, hogy multiplayer hiányában nem tudtam elérni azt az endinget, amit szerettem volna.
Most az elmúlt hetekben újrajátszottam PS-en. A középkori fantasyt jobban szeretem, de a Dragon Age: Origins, és a Neverwinter Nights címek ismeretében is azt kell mondjam, hogy ez a Bioware koronaékszere. Máig teljesen elképesztő és egyedülálló, hogy mennyi apró változó van és hogy ezekre a game mennyire figyel és utal minden pillanatban. Nehéz elmagyarázni, mert teljesen természetesnek tűnik, de egy példán keresztül hadd érzékeltessem. Volt egy (full opcionális) beszélgetés egy squadmate-el harmadik játék közepe fele. Ebben mondott pár mondatot a jelenlegi szituról és tök mellékesen beszúrt a mondat közepébe egy félmondatot. Na most az, hogy ez az egy félmondat így elhangozzon, ahhoz az kellett, hogy:
-akit megemlített, haljon meg a korábbi részek valamelyikében
-soldier class legyen Shephard
-Paragon legyen Shephard
-csináld meg a 2-ben a loyalty questet
-csinálj meg egy opcionális sidequestet

Az egész ilyen. Nekem ez máig elképesztő, mert a legnagyobb címek is úgy járnak el, hogy van egy törés ilyenkor, és közbeszúrnak valamit akkor, vagy a két válaszopció után az NPC full ugyanazt mondja, semmilyen reakció nincs.

Szerintem túl is vállalták magukat, olyan értelemben, hogy teljesen kiéghettek, és nem is csodálom. Minden egyes apró szir-szarnak jelentősége lehet, de opcionális dolgoknak is, olyan kariknak, akiket fél percig látunk, bárminek és mindennek. És teszi mindezt olyan természetességgel, ami szerintem egyedülálló.

A történet szuper, imádom. Erről nem is akarok írni, mert meg kell tapasztalni.

A karakterek: Vannak a felejthetőek, az idegesítőek, de 3-ból 2 iszonyat erős. Tali, Liara, Garrus, Jack, Joker, Samara és hát a csodálatos Mordin doki kiemelkednek az egyébként is erős mezőnyből.

Ami a legjobban megfogott, az maga a lore. A reaperek, a cycle, a protiánok, a galaxiy jelentősebb fajai (salarian, asari, turian, krogan, quarian), a VI-AI dolgok, a rachni, meg ezer dolog. A fantasztikus, kibontakozó történelem, a fordulatok.

Nyilván mondanom sem kell, hogy rengeteg döntési helyzet van, és a rengeteget úgy kell érteni, hogy ren-ge-teg.

Tényleg, innentől már csak a szuperlatívuszok halmozása jönne megint, azt inkább hagyom, kitérek a negatívumokra.

A gameplay az első részben azért még csikorog. A 2 és a 3 (érdekes módon a 2 jobb, lévén nincsenek ezek a nyomorék bukfencek, meg messzebbről mutat minden interaktálható dolgot) már jó, de az 1-ben még vannak gondok. Ilyen a fatigue-rendszer, a néha nehézkes fedezék mögül tüzelés, meg a túl nagy területek miatti unalmas rohangálás.

Azok a nyomorult "felfedezendő" bolygók az 1-ben. Az kínzás. Ha azt túléled, átrepülsz utána a két játékon simán. A Mako is szar, de a terep meg a távolságok teszik élvezhetetlenné az amúgy is rohadt egysíkú, 0 változatossággal rendelkező, teljesen felesleges játékelemet.

A drónos bolygófarmolás a 2-ben. A végére eluntam és elengedtem, de mivel ad war assettet a 3-ba, azért csináltam becsülettel a 3/4-ét. De nagyon nem kellett volna.

Ja meg talán a bugokat javíthatták volna. 7951 war assettem volt, mert 50-et elbugolt a game egy kijavítatlan sidequestben. Azért ez gáz.

Kábé ennyi a negatívum. Egyébként egy szuper, fantasztikus kaland volt, és még egy insanity végigjátszás vár. Bár... Azért azt nem hiszem, hogy megcsinálom. Szerintem a 2 még menne, a 3 talán menne nagyon szenvedve, de az 1 megríkatna.

Mindegy, Legendary Edition a játékvilág legendájához, mindenkinek ajánlom. Maximálisan.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.