Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

De amúgy, mikor először láttam azt, ahogy megy a kamera a naprendszeren belül a bolygók között, azt mondtam, váó, ez de menő, jól néz ki nagyon. Éééééés a második bolygóra már skippeltem és onnan mindre.

Ez a DA:I olyan ám, hogy már annyiszor elkezdtem, és már azért nincs erőm, mert ha megint meglátom Hinterlandset, felkötöm magam. Pedig tuti jó ám, csak egyszerűen így nem tud elkapni.

Igen, a dialogue-wheelnek talán pár helyen volt jelentősége, egyébként csak a választásoknál, ahol az elágazó jel volt.

Ja meg még valami, de ez már csak a kötekedés. Mindenki a hajó legvégén volt, hát azt hittem, lelövöm őket. Ahányszor beszélni kellett velük, ott álldogálltak. Cora lent, Peebe fent támaszkodott, Liam a szobájában, Vetra az övében, Jaal meg Drax meg mindig random fel-alá mászkáltak és sosem ott voltak, ahol kerestem őket. És valami hüle megoldás lehet, mert volt olyan, hogy ment Drax a folyosón a központi hubnál, beszélnem kellett vele, de előtte gyors beszedtem a streike teamek jutalmait (az is micsoda FULL fölösleges dolog volt...), és mire abból kijöttem már lent volt az orvosival szemben.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

DA Inquisiton egyébként bőven sárba tiporja Andromeda sztorit, főleg ha Trespassert vesszük "true endingnek". Andromeda a fő sztorival sem tud kiemelkedni a sablonos középszerűségből.

Én nagyon sajnáltam, hogy Ryderből és az egész Pathfinder dologból ilyen keveset kaptunk. Már ebben az egy játékban is sokkal mélyebbre lehetett volna menni a dialogue wheel ilyesfajta megvalósításával, itt nagyrészt nem is azt választottad, hogy mit mondj, hanem hogy milyen hangnemben szeretnéd ugyanazt mondani.
Viccen kívül Dragon Age II is többet kezdett ezzel az "alignmenttel", ott a jólelkű/szarkasztikus/agresszív döntéseink száma egy idő után meghatározta Hawke default személyiségét (bizonyos helyzetekben ennek megfelelően szólalt meg egyes cutscene-ekben), valamint volt pár helyzet, amit a személyiségünktől függően alternatív módon is megoldhattunk.
Simán bele lehetett volna menni Ryder esetében is abba, hogy melyik személyiségnek és hozzállásnak milyen pozitív és negatív hozományai vannak egy vezetői szerepben, amellett, hogy nagyon fiatal és teljességgel tanulatlan a jelenlegi pozíciójában.

"A bolygók közti átvezető animáció még skippelve is rém lassú, ugyanez a fel- és leszállással."

És akkor azt képzeld el, hogy ezt a skipet is csak utólag peccselték bele, annyira sokan sírtunk a rohadt hosszú animációk miatt EA fórumon.

A hajóra felszállás = a hajó is felszáll szarság meg valóban agyrém. Gondolom ezt sajnos túl nagy meló lett volna utólag fixálni...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Mass Effect: Andromeda

Ingame timer szerint 45 óra (ez a valid), a PS valamiért 22-t ír, nem is értem, de mindegy is. Lvl 53. Hát, lement. Azt hiszem, ahogy írtátok is, a DA:I lehet ilyen, hogy van egy jó alapsztori, meg egy hulladék side-objective rész ezeken a nyílt mapokon. Csak ott ugye még a lövöldözés sincs, hanem spammolhatsz 4-5 abilityt CD-re. Na de mindegy, a game:

Nem voltam elájulva. A végére több kérdésemre is választ kaptam, de bár ne kaptam volna, iszonyat hülyeség. SPOILER
Az új lore, remnantostól, kettestől (ez egy faj ), szerintem béna. A kett fordulat kilométerekről látszódott, a remnantot a végére sem értettem meg, pedig igyekeztem. A gameplay nem rossz, bár a skillfa gyalázat. Ha csak 3 abilityt tudsz kirakni, akkor minek rakd a pontokat a többire? A passzívak, meg a 3 slot kész lett hamar, onnantól csak rakosgattam random. A repülős-dodgeolós movement tetszett, az nagyon jó volt. Tetszettek egyes karik (Cora, Pebee, Drax). Maga ez a mapsystem egy fos. Hatalmas, full üres pusztákon kocsikázni fel-alá. Ráadásul a questek is úgy voltak megoldva, mint a kezdeti, pre-cata WoW-ban. Tehát hogy rohangálsz össze-vissza, el kell menni a világ végére egy itemet felvenni, aztán át egy másik bolygóra bewszélni 3 sort valakivel, aztán vissza az előző bolygóra lescannelni valamit, onnan át egy 3. bolygóra harcolni egy épület körül, felvenni ott egy itemet, aztán vissza a questgiverhez leadni, praktikusan az 1. bolygón. Na most egy egyszer (sem) fun, 30x simán idegölő. Félbehagytam amúgy a questeket, mert beleuntam. A loyalty questeket megcsináltam, Corával a pluszquestet is, meglettek a 100% viability-k az össze bolygón, de már nem volt erőm ezt csinálni így tovább. A vége megint ködös lett, de erről én is tehetek, mert kb. a fele óta a beszélgetések 80%-át skippelgettem a kockával.

A hajó kívülről tetszett, bent ez a kötelező létrázás nem, főleg úgy, hogy amúgy az egész egy ilyan hatalmas, tágas, luxus valami. A bolygók közti átvezető animáció még skippelve is rém lassú, ugyanez a fel- és leszállással. Immersiönnek meg külön odaver, hogy fel kell menned a hajóra, de csak úgy nem tudsz, hanem fel kell szállnia egy 30 seces animációval, és utána meg le megint egy ilyennel.

Volt egy erős Horizon utánérzésem a remnantokkal meg vaultokkal, de mivel kevesebb, mint egy hónappal később jött ki, biztos nem másolták, csak így fura volt.

Végeredményben: mocskos repetitív, kb 10 év visszalépés, a Mass Effect 1 után (joggal) kukázott elemeket használja totál érthetetlen módon, és nem használja a 2 meg a 3 feature-jeit. Maga a sztori viszont nem rossz, meg vannak benne emlékezetes meg jó képek (pl. mikor először nézel le a völgybe Voelden, a távolban a kett shippel meg a villogó vörös lámpással, ami a campet jelzi).

Nem lesz újrajátszás, sem platinázás, szinte teljesen biztos.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.