Helyzetjelentés

Én abban bízok, hogy mivel nem az utolsó pillanatban fedezték fel a leukémiát, és alapvetően a kemóval haladnak, azért jó eséllyel rendben lesz a feleséged. A gyengeség, a fájdalom, a rosszullétek szörnyűek, de a baráti körből is több olyan daganatos esetet tudok, amikor már mindenki feladta volna a reményt, és a betegek mégis felgyógyultak, és kifejezetten jó életet élnek a mai napig.

Nem tudom, mennyire jó dolog jelen helyzetben, ha saját, rossz kimenetelű történetről mesélek, de talán valami segítséget nyújthat. Volt egy nővérem, 4 éve pár hónap alatt kiderült, hogy agydaganata van, és sajnos neki nem sikerült. Volt egy tíz éves gyereke, meg egy férje, aki a haláleset előtt és után is rosszban volt az egész családdal, csak a betegség alatt emberelte meg magát egy kicsit. A betegség alatt ránk szakadt minden, apukám is betegeskedett, a gyereket el kellett látni, iskolába vinni, minden nap kórházba is mentünk, mellette munka és minden. Egy éjjel az ágyban fekve hasított belém a gondolat ütött meg, hogy basszus, ennek tényleg rossz vége lehet. Onnantól beállt az agyam egy robot üzemmódra, és csak az volt a lényeg, hogy a gyerek lelkére figyeljünk, és hogy a testvéremnek mindent megadjunk, amíg még köztünk van.

Végig lehet csinálni, hogy összeomlik körülöttünk a világ, el sem hiszi az ember, de igen. Azt pedig jól teszed, ha közben élni is próbálsz, muszáj levezetni a feszültséget, hogy aztán jelen tudj lenni a feleségednek, a gyereknek, na meg a munkában.

És tényleg nagyon durva helyzetekből felgyógyulnak a betegek, abszolút van remény szerintem!

A kislány pedig a körülményekhez képest jól lesz, ha ti vele vagytok, és figyeltek rá, illetve szükség esetén akár gyerekpszichológust is bevonhattok. Nálunk a gyerek nagyon rossz korban volt, amikor mindez történt, de egy talpraesett, normális kamaszlány lett. Persze amíg nem lesz felnőtt, addig nem mondhatom biztosra, de szerintem egyben van. Sokat kellett vele őszintén beszélgetni az anyjáról, nyilván mindig a szintjének megfelelően.

Egyre fáradtabb és kedvtelenebb vagyok. Feleségem hol jobban, hol rosszabbul van. Már kiheverte a hasmenést meg a lázat, erre most tüdőgyulladása van. Meg persze hány a kemó tablettától, mert intravénásat nem kaphat, amíg helyre nem jön.

Mire eredménye lesz a szövetvizsgálatnak, addig csak általános antibiotikumot kap, nem a tüdőgyulladásra célzottat. A vizsgálat fájt neki, nem akar már több fájdalmat. Pedig még egy csontbiopszia biztos lesz. Igyekszem támogatni, de szerintem az ő helyében én már feladtam volna. Ha legalább tudná, hogy ennyi fájdalom után biztosan van kiút... de nem tudni. Vannak pozitív eredmények, amibe lehet kapaszkodni, de ennyi.

Dark Archon