Syberia 2
Még tavaly pótoltam be az első részt, és utána rögtön ugrottam is a másodikra, csak fogalmam sincs, miért, akkor azt egy ponton letettem. Most hétvégén azonban előkapartam a Steam könyvtáramból, és gyorsan ledaráltam a maradék történetet (furcsamód nem esett nehezemre felvenni a fonalat, mindenre emlékeztem), és ugyanúgy megkönnyeztem a végét, mint az első résznek.
Ez a játéksorozat még mindig egy csoda, a művészi rendezésével, festményszerű háttereivel és a mélyreható zenéivel messze megelőzte a korát. Néhol ugyan látszik, hogy nem egy mai cím, szívesen elnézegettem volna ezeket a helyszíneket nagyobb felbontáson is. Ennél jobban zavart, hogy a pixelvadászat miatt többször kellett a leíráshoz nyúlnom, mint azt szerettem volna - de most komolyan, honnét kellett volna tudnom, hogy x és y képernyőn a továbbjutáshoz pont azt a 3 pixelnyi hotspotot kell eltalálni, miután az egérrel addigra már ötször végig pásztáztam a képernyőt?
Ezt leszámítva örülök, hogy részesévé válhattam ennek a mesének. Lehet, hogy már 20 éve kezdődött a kaland, de Kate még mindig az egyik legkönnyebben azonosulható videójáték-karakter, a dramaturgia is meglepően időtálló. Mert hiába raktam össze fejben, nagyjából mi lesz a lezárás, így is katartikusan hatott. Most éppen a 3. rész telepítése zajlik + valamikor landolt egy The World Before c. valami is a könyvtáramba, ami gondolom valami előzménysztori lehet. Ez így pont jó lesz novemberig, amíg kijön a 4. rész gyűjtői kiadása, aminél nagyon ajánlom, hogy majd itthon is forgalmazzák. Az első 2 részre (ami valójában egy, csak ketté lett bontva) én 10-ből 9 mamutot és 1 youkit adok pluszban, ennyi év után is.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
