Természetesen a lányunkra is hatással van ez az egész. Amíg csak ketten voltunk, viszonylag nyugodtan ment óvodáva, és ott is el volt. Most, hogy az anyja itthon van, bőg minden reggel, s az óvodában sem tudják megnyugtatni. Játszik, aztán a semmiből egyszercsak "hiányzik anya", elkezd sírni. Vagy, ha enni, öltözni kell, stb. Ha az anyja vele van, akkor meg a kutya hiányzik neki. Szóval kifogásokat keres, miért ne kelljen azt csinálnia, amit nem akar. Bármire nemet mondunk, egyből sír. Nem tudom, hogy ez amúgy is esedékes 4-5 éves korban, vagy a helyzet szülte.
Mindenesetre a leukémia járulékos kára már több, mint a betegségnek magának.
Egy ideig most a kétnapos pótlás a terv, de ez is bármikor változhat, ha rosszabbodik a vérképe. Aztán, ha a szervezete nem termel vérlemezkét (vagy továbbra is elpusztítja), akkor jön az őssejt kezelés. A testvére megfelelő donor. Ettől függetlenül van esély a kilökődésre, illetve ezt is meg kellhet többször is ismételni.
Hab a tortán, hogy nem javasolják semmilyen állati szőrrel való érintkezést neki a gyenge immunrendszere miatt, így bizonytalan ideig kutyát sem tudunk vállalni. Pedig szerintem mindannyiunknak segítene.
Dark Archon
