Ez a játék a bejelentése pillanatában megfogott valamiért, elő is volt rendelve és csak azért nem fejeztem be már hetekkel ezelőtt, mert ki akartam élvezni a világát
A játék alapötlete Baba Yaga meséje köré épül, ezt már előzetesen lehetett tudni. Hogy mennyire követi a tényleges népmesét azt mindenki fedezze fel magának.
Mi a kis Yagát irányítjuk, akit elűztek a falujából. Őt hibáztatták több gyerek eltűnéséért, hogy ő az erdei boszorkány (Baba) "szeme" a faluban és egyébként is kitaszított volt, aki kiskora óta maszkot hord és csak a testvérére, Zorára számíthat. A játék elején is az a célunk, hogy megtaláljuk a testvérünket, de ehelyett a boszorkány kunyhóját leljük meg. És bár végig Zorát keressük, de kiderül az is, hogy mi történt a faluból eltűnt gyerekekkel... és miért.
Közben bejárjuk a négy évszakot, találkozunk furcsa figurákkal, kitekert mesékkel és rengeteg titokkal. A tavasz és a nyár szerintem elég hasonlóra sikerült, cserébe az ősz lett a leghangulatosabb. A tél pedig a történet lezárása, ahogy az évé is.
Az viszont rajtunk áll, hogy a történetben mi a gonosz boszorkány leszünk vagy az erőd védelmezői. Kis túlzással mindennek van morális következménye... Segíthetünk sünöknek almához jutni, kiszabadíthatunk madarakat húsevő növények "gyomrából" vagy virágot vihetünk a méheknek. Vagy leverhetjük a fészküket, amiért több mézhez jutunk, ahogy a madarakat lemészárolva is több tollat kapunk, mint ha csak az elhullajtottakat szedjük össze.
A játékban a legfontosabb eszközünk az íjunk, egyrészt (értelemszerűen) azzal védhetjük meg magunkat a harcokban, de vadászhatunk is vele, illetve idővel a haladásunkat is felgyorsíthatjuk, egyfajta rövidtávú teleportként, de néhány mágiát is csak ezzel lehet elsütni. Mellé megkapjuk a boszorkányok legfontosabb jelképét, a seprűt is, ami morális állapotunktól függően gyógyíthat minket vagy sebezheti az ellenfeleket, miközben a figyelmet is magára vonja. Nincs túlbonyolítva a rendszer, de nem is igényli.
A játék világa ugyanis kárpótol minket mindenért, a már említett kifacsart mesékkel, a különböző, szintén elborult szereplőkkel (nekem magasan Spy volt a kedvencem) és az egészet körüllengő, mesés hangulattal. Az éjszakai égbolt a maga rajzolt holdjával, a szó szerint rajzolt átvezetőkkel a történet lényeges pontjain, a különböző minijátékok, engem nagyon be tudott szippantani a játék és élveztem a felfedezést.
Ráadásul a gyűjthető dolgok szinte egészét meg tudjuk találni saját magunk is, mert van egy beépített segédbéka, aki időről-időre bejelöl nekünk egy-egy collectible-t a térképen. Ez nekem külön plusz pont, mert én egyszerre szeretek gyűjtögetni és felfedezni is
(Bár egy easter egghez és egy achivemenethez így is segítség kellett)
A játék egyetlen hibájaként a harcrendszert lehetne megemlíteni, mivel az íjon kívül nincs igazán más fegyverünk, a csaták egy idő után monotonná válhatnak. Ez külön igaz az évszakokat lezáró bossharcokra, amiknél kis túlzással megkapjuk ugyanazt háromszor. Viszont ettől eltekintve én nem tudnék rosszat mondani a játékra, buggal nem találkoztam, fagyás nem volt, a szinkron nagyon jól sikerült és sajnálom, hogy véget ért ez a kaland.
25,5 óra lett a vége, ebben benne van, hogy teljesen felderítettem mindent és minden achievementet összeszedtem, aki csak a főszálon akar végigrohanni az a fele alatt is a végére érhet, de ezzel a játékkal bűn sietni...
TL,DR: Egy mesésen hangulatos és elbűvölő játék, amit maximálisan csak ajánlani tudok mindenkinek. Nálam szoros versenyben, de még a Stray-t is meg tudta előzni, mint az év legjobb indie játéka.
Szerintem vétek lenne kihagyni és sajnálatos, hogy nem kapott nagyobb hírverést....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
