Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Thymesia
Elöljáróban annyit, hogy tavaly decemberben játszottam le a Star Wars: Jedi Fallen Order-t és az volt nekem az első soulslike játék (bár sokak szerint az nem is igazi soulslike, de mindegy). A Fallen Order-ben a harcokkal a játék feléig iszonyatosan szenvedtem, aztán a második felére elkapott a lánc és úgy döntöttem, kell nekem valami hasonló, de nagyobb kihívás. Így esett a Thymesia-ra a választásom.
Grafika: nos, a játék egy igazi indie gyöngyszem, ami meglátszik a grafikán is. Csúnyának egyáltalán nem nevezhető, de azért napjaink standardjához képest lemaradásban van. Viszont legalább tökéletes az optimalizáció, nálam végig higanyfolyékony volt a játék, akadást sehol sem tapasztaltam.
Pályadesign: sokrétű, többszintes, jól felépített pályákon bolyonghatunk, amiket a mellékküldetésekben aztán még többféleképp újra bejárhatunk. Van itt fekélyes hólyagokat gennyedző fákkal teli erdő, aminek közepén, illetve ágai között betegségtől megőrült lakókkal teli pestistelepek bújnak meg. Van vérben úszó könyvtár (szó szerint úszik a vérben!), elhagyatott palotakert, illetve egy félig lerombolt erőd. Igazán bájos helyszínek, de egy dark fantasy játékhoz ezek illenek. A fő színek a gennyzöld, lázsárga, vérvörös, rothadt-barna és az iszapszürke. Nem egy vidám játék, na!
Audio: a zene egyszerű, de nagyszerű. Ahhoz képest, hogy egy hétfős(!) csapat készítette a játékot, teljesen rendben van. Szinkron viszont egyáltalán nincs, amit én speciel egyáltalán nem bánok, mert így legalább nem kell teljesen felesleges locsogást-pofázást hallgatni menet közben. Egy-egy hümmögés vagy morgás a maximum, amit néhány karakter elejt. Egyben itt jegyezném meg, hogy átvezető videóból sincs egy darab sem a játékban, ami nálam szintén hatalmas plusz pont, de ha valaki szeret 20-30 órás játékokból 10 órát átvezető videók nézésével tölteni, az szomorú lesz itt.
Játékmenet: ez egyrészt hozza a tipikusnak mondott soulslike elemeket, mint a mentési pontul szolgáló beacon-ok (itt székek), elhalálozásunkkor elvesző (de újra felszedhető) tapasztalati pontok, nagyon agresszív (és itt is parry-re és dodge-ra építő) harc, illetve a fejleszthető karakterünk. Ami egyedi, az egyrészt a kétszintű HP-rendszer: mindkét HP-csíkot le kell szednünk az ellenfelekről, másrészt az ún. plague weapon-ök. Ezeket el is szedhetjük az ellenfelektől, de mi magunk is fejleszthetjük őket és egy bizonyos képesség feloldásával akár kettőt is magunknál tarthatunk. Ezekre pedig szükségünk is lesz, mert a komolyabb ellenfeleket csak a szablyánkkal illetve karmunkkal megdolgozva örökkévalóságig tartana legyőzni. Ami pedig a képességeket és a különféle build-eket illeti, rengeteg a lehetőségünk, ráadásul azt nagyon jól kitalálták a fejlesztők, hogy ezeket bármikor újravariálhatjuk. Tényleg elképesztően sokrétű harcot és végtelen számú lehetőséget biztosít így a játék a számunkra.
Irányítás: én a magam részéről (mint öreg PC only guy) bill+egér kombóval játszottam. Semmiféle problémát nem tapasztaltam. Tökéletesen reszponzív volt végig a játék, a kamerakezeléssel se volt így gond, ahol meg mégis, az a játék engine-je miatt volt. Ez a tipikusnak mondható karakterünk sarokba szorulásánál hülye pozícióba kerülő kamerát jelenti, amikor is nem látjuk a saját karakterünk. De ez más játékoknál is rendre előfordul.
Boss fight-ok: ugyebár a soulsike játékok alapköve. Nos, itt nyolcféle boss-al találkozhatunk, négy „kötelező”, négy pedig opcionális. A négy „kötelezőből” már a legelső is mocsok nehéz volt, ahogy az utolsó is. A második és harmadik viszonylag könnyen legyőzhető. A négy opcionálisnál ugyanez az arány, van kettő iszonyat nehéz és kettő elég egyszerű, bár az a kettő ún. gimmick boss, ahol is az elsővel azért szívtam órákon át, mert magának a pályának a megalkotása volt olyan, hogy nem tudtam egyszerűen eljutni a végéig, de ez az én bénázásom volt. Összességében néha idegtépő, de mégis roppant élvezetes volt ezeket a boss-okat legyőzni és tényleg mindegyik más-más stílust és taktikát követelt meg.
Szavatosság: nos, nekem 25 órába tellett kipörgetni a játékot, de elég sok farm és grind volt benne és még az összes mellékküldetést is megcsináltam. Plusz mint írtam, elég új is nekem az egész stílus. Soulsike veteránok, akik csak a főküldetésekre koncentrálnak, szerintem akár 6-7 óra alatt is lenyomhatják már első próbálkozásra is. Viszont az én 25 órámban nincs benne a max. level, ami itt 50-es szintet jelent – én most 40-es szinten állok. Plusz van még jónéhány feloldatlan achievement. Azt kell, hogy mondjam, ha valaki maximalista, az simán beleölhet akár 40-50 órát is a játékba, de utána már nem hiszem hogy bárki újra elővenné, hiszen sztorija nem nagyon van, és annyi idő után már valszeg a harcok sem okoznak akkora örömet.
Ár: alapjáraton 25 EUR Steam-en, én leárazva 20 EUR-ért vettem. Ennyit bőven megér, ha valaki valami souls utánzatra vágyik és bejön neki ez a komor dark fantasy stílus és nem bánja a szinkron, az átvezető videók meg a sztori szinte teljes hiányát.