Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Szóval kis előszó... Kijött nemrég a W40K: Boltgun... És értem én, hogy az egy stílus, meg retro, meg a grafika nem minden, megboldogult kölyökkoromban nekem is a Wolf3D és a Doom első része volt az etalon, de azért ne az legyen már a szint, hogy savat akarok önteni a szemembe. Szóval inkább szétnéztem milyen W40K témájú játék van a könyvtáramban... Így lett a hétvégi program a

Necromunda: Hired Gun

A játékról sok rosszat és kevés jót hallottam, de a humble-nek hála mégis a könyvtáram része volt és most adtam neki egy esélyt. Előzetesen: látom én mi a játékkal a baj, de nem feltétlenül érdekel. Ha ugyanis a játékról lekaparjuk a felesleges sallangokat akkor egy pörgős retro lövöldét kapunk, ami cserébe még néz is ki valahogy. De lássuk miről is van szó.
A nem túl összetett történet szerint egy fejvadászt alakítunk Necromunda hírhedt bolygóján, amely bolygó gyakorlatilag egy hatalmas ipari terület, ahol emberek milliárdjai élnek a Kaptárvárosokban. A Guildek irányítják a kaptárak alsó szintjeit, vezetőik a helyi kiskirályok, akik fenntartják a rendet. Viszont valaki megöli egyiküket, a mi feladatunk pedig megtalálni a gyilkost, felszedni a vérdíjat és örülni. Persze semmi nem működik a terv szerint. Az első küldetés kudarcba fullad, mi kapunk pár implantot és azt sem ártana kideríteni mi is történt.
Ennyit elég is tudni a történetről, nem az a játék legerősebb része.

A játékban helyet kapott egy központi hub, itt fejleszthetjük a fegyvereinket, képességeinket és a kutyánkat (igen, az is van), illetve innen indulhatunk küldetésekre. Plusz a főküldetések között néha beszélhetünk beszélnünk kell azzal a pár NPC-vel aki helyet kapott a játékban. A mellékküldetések ugyanazokra a pályákra visznek vissza minket, ahol a főszál során jártunk, de ezeknél csak a térkép egy kis része érhető el és jellemzően mindig ugyanaz a néhány feladat váltakozik. Öljünk meg bizonyos típusú ellenfeleket, szabadítsunk ki foglyokat (és öljünk meg mindenkit út közben), esetleg semmisítsünk meg lőszert (és öljünk meg mindenkit útközben). De volt példa arra is, hogy friss hullákat kellett összegyűjtenem (és megölni mindenkit akinek ez nem tetszett). Mivel az implantok és a kutyánk fejlesztése pénzbe kerül megéri bevállalni ezeket a feladatokat és egyébként is a harc a játék legjobb része.Plusz a mellékes feladatok alatt az ellenfelek nem is fogynak el, folyamatosan érkezik az utánpótlás.
A végére már nem is volt szükségem a küldetésekért kapott creditre, sem a lootra, de pusztán a harc miatt mentem az újabb köröket. Itt ugyanis nem taktikus fedezékharc van, hanem pörgős akció. Lehet ugyan nálunk pár elsősegélycsomag, de alapvetően a kiosztott sebzés alapján gyógyulunk. Minél közelebb van az ellenfél annál többet. Szóval a taktika kimerül annyiban, hogy rárohanunk az ellenfélre vagy még inkább odacsáklyázzuk magunkat és közvetlen közelről megsorozzuk valami jóféle purgálóval. Esetleg egy mérsékelten látványos, ellenben néha nevetséges animáció során kivégezzük. Közben pedig hűséges kutyánk is kapdossa el az ellenfeleket. Esetleg néha elsüthetünk egy-egy képességet is, ha el nem feledkezünk róla. Van itt időlassítás, autoaim vagy a kedvencem, a strength booster, amit aktiválva közelharcos módba vált a főhős.
Ezt az egészet a kampányküldetések alatt még a zene is megkoronázza, ha csak fele ilyen jó lenne a játék többi része tiszta szívből tudnám ajánlani.

De sajnos a harcon kívül minden más csak erős közepes. A legszembetűnőbb a szinkron, a főhőst szabályosan rossz volt hallgatni. Ha gonosz akarok lenni akkor azt mondanám a fejlesztők adhatták a szinkront és az kapta a "lehetőséget" aki a rövidebbet húzta. A grafika hozza a kötelezőt, nem mondanám kifejezetten szépnek, de a hangulata megvan. Néha azért bele lehet futni elnagyolt textúrákba és bizonyos modellek súrolják a nevetségesség határát. Ráadásul nem egyszer futottam bele bugokba is. Ez legtöbbször a csáklyának köszönhető, az "ügyes" használatával nem egyszer sikerült beleragadnom a tereptárgyakba, szerencsére ugyanúgy ki is tudtam jönni legtöbbször. Máskor viszont vissza kellett tölteni az állást. Pár alkalommal pedig egyszerűen megkerültem így a pálya egy részét, mert áthúztam magam a falon. Illetve háromszor össze is omlott a játék, igaz ebből egyszer a kilépés gombra kattintva, de akkor is... A töltési idő is érdekes, minden pálya után van két töltőképernyő, ami érezhető időt vesz el, pedig SSD-n van a játék.

A másik nagy bajom, hogy a játék semmit nem kezdett a világgal. Vannak utalások, de azokat csak az fogja tudni, aki ismeri a világot, belekerültek a génorzók is, akikkel aztán nem kezdtek semmit (és egyébként is mikor megláttam őket nem tudtam sírjak vagy nevessek). Nincsenek igazán olyan részei, amire azt mondanám, hogy igen, ez W40K. Egy-két elnevezést leszámítva hívhatnák akár Random Scifi Shooternek is.

A játék teljes, 100%-os végigjátszása 19 óra volt, hard fokozaton, de mint írtam is, én élveztem a mellékküldetéseket és a harcokat. Aki csak végigszalad a főszálon az 8-9 óra alatt is végezhet vele. Néhány mellékküldetést azért akkor is ajánlott megcsinálni a fejlesztések miatt. Nekem a modern köntös ellenére is végig volt egy retro FPS érzésem és egyébként nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt.

TL,DR: Egy érzésre teljesen retro FPS, ami azért vállalhatóan is néz ki. Aki erre vágyik annak esetleg tudom ajánlani, de szigorúan csak egy komoly akcióban vagy bundleben.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...