Helyzetjelentés

Szar ezt olvasni, rohadt régóta húzódik már ez nálatok... Lehet tudni legalább, hogy nagyjából legalább mikorra jöhet rendbe? Ez a bizonytalanság lehet a legrosszabb, a nem tudni meddig tartó várakozás.
Lányotokat sajnálom a legjobban, mert nyilván ezt neki feldolgozni meg beépíteni szinte lehetetlen. Aztán akkor persze ez válik a természetessé neki, csak hát iszonyú teher lehet neki, pláne az oviban, a többiek között. Baromi kemény dolgot csinálsz minden nap, komolyan.

Én az állatokat nem kedvelem, így egy kutya elvesztését nem érzem át, de láthatóan az is most egy plusz súly, gondolom máskor feldolgoztad volna már ezt te is. Azt meg írtad korábban, hogy a fertőzésveszély miatt nem lehet új kutyátok ugye. :/

Azért talán az bizakodásra adhat okot, hogy ha lassan is, de javul. Pár év múlva talán ez már csak egy rossz emlék lesz, és Emma is elfelejti talán nagy korára.

Próbálj meg pihenni, amennyit csak tudsz, meg tölts időt haverokkal, vagy csináld azt, ami kikapcsol.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Telik a nyár, de ez már a második nyár, ami nem ugyanaz, mint volt. Duncan - a kutyánk - hiánya továbbra is fáj, időnként még mindig sírok miatta. Hiába, sosem tudtam jól kezelni a halált, az elválást - akkor sem, ha csak egy szakításról volt szó, és a lány éli életét tovább, akkor sem, ha "csak" egy állatról van szó.

Tudatalatt az is biztos közrejátszik, hogy elveszíthetem a feleségem. Nagyon lassan javul, de azért javul. Már 1-1 napot el tud lenni Emmával, a lányunkkal, míg én dolgozom. Bűntudatom van, hogy elmegyek időnként egy napra kerékpártúrára, de nekem is kell a teljes kikapcsolódás. Egy életem van.

Bűntudatom van, hogy a feleségem nélkül kell elmenjek Emmával nyaralni, már amennyire nyaralásnak lehet nevezni 1-2 nap távollétet, hiszen többre nem merem a nejem itt hagyni. De Emmának is csak egy élete van, nem tud várni rá, hogy az anyja jobban legyen. Rossz érzés, hogy az anyja nélkül kell látnia először a velencei tavat vagy a Balatont. Vagy éppen várnia kell rá, hogy a tengert láthassa.

A lányunkban közben egyre erősödik, hogy "anya beteg", nem tud jönni sehova, bizonyos dolgokat nem tud megtenni. Amennyire el voltam keseredve, hogy a születése óta Emma mellőzött, most, illetve 1 éve már én jelentem neki a világot. Már nem akarja, hogy az anyja meséljen neki, én mesélek lefekvés előtt. Szerencsére azért, mint írtam, napközben jól el vannak, foglalkoztatóznak, játszanak, amit az anyja tud nyújtani neki. De például medencézni vagy fagyizni menni már én kellek.

El van b***va ez az egész...

Dark Archon