Helyzetjelentés

Nagyon örülök annak, hogy a feleséged most már szabadabban élhet, ami az egész családnak jót fog tenni! Remélem, az utókezelések (ha egyáltalán szükség lesz rájuk) sem fogják nagyon megviselni, illetve drukkolok a biopsziához is, hogy ott is minden rendben legyen.

Végre van némi előrelépés! Egyébként durva, mennyire változhatnak a dolgok akár napról napra is, de sosem tudni előre.

Szóval, voltak vizsgálatok Emmánál is meg a feleségemnél is. Emmával nincs komoly baj, csak lúdtalpa van, mint az apjának, meg még pár lábtartási hiba, ami megfelelő cipővel, tornával javítható.

Az asszony meg elérte a 100 napot az őssejt-átültetés után, a végképe majdnem megfelelő. Ugyan hetente injekcióznia kell magát, mert kevés a fehérvérsejtje, de megszüntethető végre a sterilszoba. Medencézhet is már, utazhatunk a szüleihez, illetve most már a kutya is megengedett

Persze, hogy azért mégse legyen teljes az öröm, az orvos belengette, hogy előfordulhat, hogy havi 5 alkalommal kórházi utókezelésre szorul, 1 éven át, amitől hányingere lesz meg ilyenek. Én megértem, hogy nem mondanak el előre mindent, mert felkötné magát az ember, ha tudja, mi vár rá, de azért ez nem gyenge.

Ja, igen, a doki elnézte a hetet, nem csinálták meg a csontvelő-biopsziát, majd ezen a héten. Abból fog kiderülni, van-e rákos sejt a szervezetben.

Ez a folyamatosan hullámzó teher azért megvisel, ma is holt fáradt vagyok, legszívesebben végigaludnám a napot. De legalább kicsit fellélegezhetünk, ami remélhetőleg így is marad.

Az is a "gond", hogy a munkahelyen annyira uborkaszezon van, hogy nincs mit csinálni. Ez persze egyfelől jó is, de nem ártana valami feladat, ami leköt. Az utóbbi időkben is inkább én mentem a munkáért.

Dark Archon