Nemrég az Árpád Fejedelem útján mindkét oldalon hatalmas biciklisávok létesültek az autósforgalom kárára (több helyen ezt emiatt megsínylette a balra kanyarodás lehetősége a kanyarodósávok megszüntetésével, még nagyobb kerülőre és még több benzin elégetésére késztetve ezzel az autósokat egy olyan szakaszon, ahol kb. 5-10 km-en át sem megfordulni, sem balra kanyarodni nem lehet), de azt mondom, oké, ennyit elviselünk, ha cserébe biztonságosabbá válik a közlekedésük. Nah most én itt gyalogosan is szoktam közlekedni. Van egy hosszú szakasz, ahol még a régi bicikliút is megvan párhuzamosan a nemrég létesített biciklisávokkal. Kétszer is az történt, hogy majdnem elütött a járdán egy-egy száguldozó biciklis hátulról érkezve, 10 cm-re elsuhanva mellettem. Egyikük a közlekedés legirritálóbb résztvevője, egy szokásos biciklis futár volt, a másik egy normál biciklis. Kérdem én, amikor immáron két alternatíva is van részükre párhuzamosan, miért a járdán száguldoznak továbbra is?
Ezek után rohadtul végképp nem tudok sem elnéző, sem megértő lenni a biciklisekkel szemben. Számukra az lenne az ideális, ha az autós és gyalogosforgalmat is megszüntetnék, ahogy a piros lámpákat is és az egész világ az ő biciklipályájuk lenne. Leszarnak mindenféle közlekedési szabályt és senkire, semmire nincsenek tekintettel. Ott mennek és annyival, ahol épp kedvük tartja, hol a gyalogosokat veszélyeztetve, hol saját magukat az autók között szlalomozva, miközben sem a piros lámpa, sem az elsőbbségadás kötelező tábla nem létező fogalmak számukra.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
