Elden Ring

Hát, ha nem tudtad volna előre, hogy meteorite staff, meg Ranni questnél mikor hova mit, és nem lenne meg így az endgame gear, akkor jobban kedved lenne mindenhova (is) benézni, hátha találsz még valami jó cuccot.

De egyébként, igen, jogos, nekem is ez volt talán a fő kritikám a játéknál (történetből/questekből alig "érzékel" valamit az ember).

Endure. In enduring, grow strong.

Igen, ezt mesélted.
Az ilyenekre mondom azt, hogy a háttérmitológia nagyon-nagyon érdekes (és kár, hogy _ennyire_ el van rejtve, de legalább jól megélnek belőle a gaming csatornák, plusz munkaidőben is van mit hallgatni ), de a történettől, azaz a főbb és mellékes eseményektől, amik a játék közben történnek, illetve azok tálalásától egyelőre nem teszem le a hajam.

És nem is lenne amúgy elvárásom a sztoriközpontúság egy hack'n'slash cuccban, csak ha ilyen gigászi open worldöt készítenek, akkor valamivel rá kell venni az embert, hogy kedve legyen minden kő alá benézni:

- A szintlépést egy idő után nincs értelme hajkurászni, mert 1. kevés rúnát dobnak az ellenfelek a katakombákban, 2. a hard cap fölé emelt statok mellett is simán kinyír bármely ellenfél, ha nem vagy ügyes.
- Tárgyakért szintén nem éri meg bemenni az összes helyre, mert már a játék egyharmada óta megvannak az endgame felszerelések.
- Marad a felfedezés öröme, amíg tart, de a sokadik katakomba/barlang/halott város után azért kell rá aludni párat, hogy megint fellángoljon az érdeklődés.
- Vagy a harc szerelmeseinek az, hogy gyakorolják az összecsapásokat.
- Vagy a completionist kattanások.
- És akkor itt jöhetnének be a jó mellékküldetések, amik ébren tarthatnák a kíváncsiságot, ha az összes előbbi verzió kiütve.

Engem jelenleg a completionist vér hajt.

Egy példa arra, hogy egyébként milyen mély háttérelgondolások vannak a játékban.
(Mindössze bő két perc a videó, és a bájos nevű Dung Eater karaktert, illetve az elnevezés értelmét és a mögöttes (japán mitológiai) hátteret magyarázzák el benne. Persze erre a játékban magadtól soha a büdos életben nem fogsz rájönni, maximum, ha feketöves tudora vagy a japán mitológiának...)

Endure. In enduring, grow strong.

Ne is mondd, az első két próbálkozás alatt végig Pisti szavai visszhangoztak a fejemben.

Tudom, hogy ismered (idézted is már máshol), de azért itt hagyom emlékbe:
Helló Astel

Egyébként tipikus From Soft dolog, hogy bitang háttérmitológia, odafigyelés még a díszítésekben, páncélcirádákban is, rengeteg egymással összefüggő apróság (a háttérben), de közben a történetet "elrejti" előled a játék, az NPC-kben rébuszokban motyognak stb. stb. (De ezt már írtam többször.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ranni végre kész, Astelnek sokszor futottam neki a héten, mert varázslóval agyfasz volt, de megvaaaaan! Utána persze anyáztam, amikor megláttam a sárkányt fent a magaslaton, de már rájöttem, hogyan lehet ezeknek az AI-ját kicselezni.

Párhuzamosan futtattam a Volcano Manor szálat, ott a bosshoz kellene bemerészkednem, minden más megvan, és már Leyndellben is eljátszom a háztetős Ezio Auditorét.

És utálom a rúnamacikat.

Így 80 óra fele az épkézláb történet (történet =/= háttérmitológia) és a barátságosabb questrendszer hiánya, valamint a javarészt semmilyen NPC-k* problémája nagyon kiütközik, néha már ott tartok, hogy unom a játékot, de másnap mindig úgy ébredek, hogy érdekel, mi van a következő és azt követő helyszíneken. És aztán mindig jön valami előrelépés, ami miatt szívesen folytatom.

De ahogy sokan leírtátok már, jót tett volna a játéknak, ha kevésbé open world/kisebb.

* Blaiddet és Alexandert, a mágikus köcsögöt kedveltem