Szét*** az ideg

"mondván neki is élni kell, és ehhez hasonló baromságok az igazság önjelölt bajnokaitól"

Ez egy örök agybaj, és a kutya/macskamentő körök is tele vannak az ilyen széplelkekkel. Persze, én is szeretem az állatokat, a sajátomat pláne, nem akarom, hogy szenvedjenek (még ha a természetben sajnos ez is az alapfelállás*), de attól még nem lehet minden egyes kóbor állatot és azok tizedik almát megmenteni és gazdánál elhelyezni. De ha megemlíted az elaltatást, mondjuk a nagyon beteg és/vagy idegileg kész állatokkal kezdve, akkor máris jön az eltartott kisujjas finnyáskodás.

Laikus aggyal belegondolva patkány, galamb, idegesítő rovarok stb. témában szerintem minimum két dologra kell figyelni: ha tizedeljük a létszámukat, akkor ne vagy a lehető legkevesebbet szenvedjenek közben, illetve tudni kellene előre, hogy egy faj megritkítása mely másik problémás állatcsapat megerősödését idézheti elő.

* A Nature is metal youtube/insta csatorna garantáltan lehoz az életről is, és összetör minden maradék illúziót a világról.

Valószínűleg látták az amerikai filmekben azt a romantikus képet, hogy én csak egy szegény, egyszerű (ámde tisztalelkű, becsületes stb.) ember vagyok, aki békésen eteti a galambokat, és hát ki ne akarná ezt a képet mutatni magáról? Nos, például az, akinek nincs szüksége arra, hogy a környezetének, idegeneknek mutogassa, hogy ő milyen jó ember; mert nem úgy éli le az életét, hogy egy fikarcnyi elismerést sem kap soha, senkitől.

Én éjsötét öregasszonyokat szoktam látni reggelente a Ferenciek terén galambokat etetni, direkt erre a célra, nylonzacskóba bekészített, kockára vágott kenyérdarabokkal. Az ilyennek nyilván fogalma sincs semmiről, az ő egyszerű világában az a jó, aki szájrapuszit ad a kutyájának és emberi fogyasztásra szánt élelmiszerrel eteti azt, a vadásztársaság tagja pedig akkor is egy véreskezű gyilkos, ha a foglalkozása például állatorvos.

A "Pesten hallottam" és társai nevű Facebook-csoportokban elítélik azt a posztolót, aki megölte a lakhelyére betolakodó patkányt, mondván neki is élni kell, és ehhez hasonló baromságok az igazság önjelölt bajnokaitól. Amikor még kisiskolás voltam (vidéken), röhögtünk azokon a sztorikon, amikor pl. a városi kislány azt hitte a Milka-reklám miatt, hogy vannak lila tehenek is (volt egy ilyen sztori annak idején). Erős a gyanúm, hogy ezek tényleg itt élnek köztünk, tömegesen.

Vajon mi a háttere ennek? Mármint lelkileg?
Most akiket láttam azok közt volt ilyen majdnem hajléktalan kinézetű, illetve egy cigány család. Ha jóhiszemű akarok lenni, akkor azt mondom, hogy lehetséges, hogy mindenkiben ott van az az érzés, hogy adni akar? És míg van aki tud pl érdemben önkénteskedni, vagy a saját társaságában igyekszik tenni az emberekért, ha valaki szegény akkor úgymond már csak állatok felé tudja az adakozását kimutatni? Akkor is, ha amúgy ezzel árt a körülötte lévőknek?
Tehát a szándékot nem feltétlenül tudom elítélni, hiszen tenni egy élőlényért jó dolog, de ugyanakkor az a belátás nincs meg, hogy vannak élőlények amik kártevők és nem az az érdek, hogy azok etetve legyenek.
Szóval részben az idegesített, hogy a gyerkőcök, akiknek nyilván érdekes minden állat, azokat a szüleik nem tanították, hogy mi történik itt? Miért vannak itt ezek az állatok? Mi a szerepük a városban? Miért kártékonyak? Miért nem érdemes péksütit adni nekik?

Man literally too angry to die

"akkor felírjuk rá azokat akik BPn galambot etetnek?"

Nem olvastam előzményt, de ezt most nagyon támogatom, egyik legtipikusabb "sötét panelproli" dolog etetni a szárnyas patkányokat.

Ha még nincs lezárva a lista, hogy kiket kéne a Dunába lőni (a drogosok és alkoholisták után) akkor felírjuk rá azokat akik BPn galambot etetnek?

Kicsit idegesítő volt, hogy a számba repültek a pályaudvaron csak mert több gyökér is elkezdte etetni őket és rengeteget odacsaltak.

Man literally too angry to die