Assassin's Creed Shadows

Odyssey nekem az egyik abszolút top feelgood játékom. Egy elég szar időszakban az volt az első olyan dolog, ami végre nemcsak lekötött és elterelte a figyelmem, de őszintén élveztem is a kérdőjelek takarítgatását. Objektíven egész biztosan nem értékelném olyan jól, mint amennyire szeretem.

Shadowsról egyébként iszonyat sokáig nem lesz épkézláb véleményem, mert amint úgy tűnne, hogy picit végre haladtam, hirtelen megjelenik négy új - a megszokott fő banda módján - felderítendő alvilági miniszövetkezet, meg hat új ember, aki side questet ad. Vannak egyébként jó pillanatok, szerintem Yasuke átvezetése konstans játszható karakterré például egy erős jelenet volt a kiszámíthatósága ellenére is.

Gameplay szinten a traversal kiherélése azért zavaró. Megszoktam, hogy az eddigi játékokban kb. az volt a módszer, hogy toronyiránt végigrongyolsz tökön-babon, és még mindig gyorsabban érsz adott pontba, mintha pöcsölnél lovagolással. Ezt nagyon elcseszték most azzal, hogy még Naoe is Aloy bánásmódot kapott, nagyon kötött, hogy a sziklafalakon hogy és hol tud mászni. Ezen felül meg konstans bozót meg visszacsúszkálás az egész...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

(Ez vagyok én a Witcher tévésorozattal. )

Úgy látom, hogy ez a játék is
- egyrészt áldozatául esett a kultúrharcnak
- másrészt objektíve nézve sem annyira kiemelkedő, köszönhetően a Ubisoft több éve kitartóan gyakorolt baromságainak.

Ettől még lehet baromi élvezetes, nekem is mondhat bárki bármit az Odysseyről, borzasztó sok órám van benne, és (majdnem) minden percét szerettem. Az Origins, a Mirage és a Valhalla is fenntartották az érdeklődésemet.

Múlt héten végigpörgettem egy 12 órás AC Shadows cutscene videót, és rájöttem, hogy már a Ghost of Tsushimánál kiégtem a középkori Japántól, ami kár, mikor kamaszkorom egyik leggyakrabban kiolvasott regénye a Sógun volt (meg a sorozatot is imádom), de ez van, már nem érdekel ez a korszak. A sztori sem fogott meg, unalmasnak éreztem, és egyetlen memberberrys jelenet volt (egy flashback), ahol a jól kiszámítottan adagolt nosztalgia miatt borsódzott a hátam. Azzal is bajom van, hogy régen ez a sorozat elsősorban arról szólt, hogy tökéletesen felépített közép- és újkori városokban lopakodunk, plusz volt egy közepesen érdekes jelenkori szál, mostanra pedig az n+1-edik vadonban, falvakban banditákkal pofozkodó rpg-utánzat lett belőle.

De ettől még nyilván messze nem akkora gáz, mint ahogy előadják. Amit a Veilguardból láttam, az sokkal durvábban beletojt mindenbe, főleg a háttérsztoriba és a karakterekbe, és azt is többen kedvelték a fórumról.

A hiszti sokkal inkább szól a játékipar általános anomáliáiról, mint konkrétan erről a játékról, de most ezt kell ütni a hetvenezer youtube videóban.

Már konkrétan rosszul vagyok az internettől és ezektől a nyomorultaktól. Megint 1+ éven át csak azt hallgattam és olvastam, hogy mekkora egy szenny lesz és már szinte kötelező gyűlölni. Annyira jó lenne ezeket megúszni és elkerülni és csak hátradőlve élvezni a játékokat. Vagy épp ellenkezőleg, de azt hadd döntsem el én magamnak. Ne pedig mások látatlanba hosszú idővel a megjelenés előtt.

Már csak azért sem értem a hisztit, mert ugyanez volt az előző két játékban is, azt fektetett meg a játékos, akit akart, teljesen opcionálisan. Érdekes, akkor nem zavart senkit.

' forever blue !

Természetesen képtelenség volt elkerülnöm és belefutottam 9gag-en és FB-on is a hisztikbe, hogy jújj, mindkét főhős meleg és hogy ótvar woke propaganda meg tűzrevaló szemét. Sejtettem, hogy idióták és megint csak ismeretlenül megy a gyűlölködés meg gyűlöletkeltés. Mindkét protagonista számára adott a választási lehetőség. Sőt, konkrétan el is utasíthatják mindenki közeledését, ha úgy tartja a játékos kedve.