Commandos: Origins teszt – Rég nem látott ismerős [hozzászólások]

A Desperados 2 nekem is nagy csalódás volt, így az állítólag hardcore nehézségű rage game Helldoradot már ki is hagytam. A TPS nézet egy vicc ebben a műfajban, gyakorlatilag egy cheat volt és mindig működött, ha megunta az ember a lopakodást és hentelni kezdett. Cserébe lopakodásra használhatatlan volt. Ami működik felülnézetből (látómezők kicselezése), ez 3D-ben teljesen nonszensz, hogy 10 méterről valaki nem vesz észre, ha feléd néz és nyugodtan lelőheted. Amikor viszont nem lehetett riadót csapni, akkor brutál nehézbe váltott. Vagy az a bizonyos indiános szekértáboros luck-based rage küldetés... A feladatok nagy része is egy-egy óriási helyszínen volt, fel alá rohangálva, újra megtöltve ellenségekkel a térképet, ami meg unalomba csapott át egy idő után, várva az új helyszíneket. A végső boss is elég unfair és luck-based volt. Pedig lehetett volna egy jó játék, ha a beleerőltetett TPS mód helyett rágyúrtak volna a többi részre.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

" [...] vannak összegyűjthető fényképek is amolyan kiegészítőként"

A második részben, ha összeszedted a képdarabokat, akkor kaptál bónuszküldetést. Itt gondolom nincs ilyen, mert írtad volna. Egyébként a második rész összetettségben még ma is megállná a helyét tárgyakkal telepakolható hátizsákkal és a pályákba épített sokoldalúságával (pl. a házakba bele lehetett tekinteni ténylegesen is). A bolond szigetlakó meg külön poén volt.

Ha már Desperados... A második részről és a Helldoradóról mi a véleményed a kevert TPS-taktikai lopakodós játék keverékével? És a Robin Hoodról?