Mandragora: Whispers of the Witch Tree

Én az olvasottakból eddig nagyjából olyasmit szűrtem le, hogy látvány, hangok, történet és a világ hangulata szempontjából a játékosok többsége kifejezetten elégedett, és ezeket a részeket még a kritkusabb hangok is dicsérik.
Viszont többen is megjegyzik, elég fajsúlyos negatívumként, hogy a harcok rém primitívek és repetitívek. Ütsz, ütsz, gurulsz, végig nagyjából ugyanabban a ritmusban - az összes ellenfél ellen ez van, mindegy milyen fegyvered van, minden milyen az ellenfél, és a skillfa sem ad igazán változatosságot nyújtó skilleket. Ráadásul kicsi az ellenfelek változatossága, rengeteg az ismétlődés (bossoknál is), már a játék első pár órájában is.

Nem tudom, hogy ezen a téren mi a véleményed, de kíváncsi leszek majd rá! (Én egyelőre jegelem; amúgy is egy ER végigjátszás (dex/arc hybrid lesz talán) elején vagyok, és egyelőre teljesen leköt a Lands Between

Endure. In enduring, grow strong.

Hát, én pár óra után erősen felemás érzésekkel vagyok a játék iránt. Néha olyan baromságokba futok bele, hogy csak a szememet forgatom tőle. Azt le tudják programozni, hogy a lejövő lift agyonvágja a karaktert (ezen konkrétan agyvérzést kaptam az előbb, meg némi XP-t is buktam rajta), de azt, hogy a nyomorult tudjon guggolva inni, azt nem. A zenét 10 perc után kikapcsoltam, de ez szubjektív persze, egyébként majd meglátom.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...