Én pont azért kerülöm a konfliktus lehetőségét, mert magát a konfliktust nem tudom és nem is akarom. Én a boltban is simán megfordulok olyan lendülettel, hogy a kosár kilendül és aztán belecsapódik a
Volt már, hogy én húztam a rövidebbet konfliktusban, de ettől még nem fogok megváltozni. Egyébként sem, öreg kutya vagyok már ahhoz.
Feir: Lásd fentebb is, nálam kétállású kapcsoló van, ha robbanok akkor robbanok. Egyébként sem a szívem csücskei a gizmók. Másrészt én még egy olyan világban nevelkedtem itt vidéken ahol a tanártól (!) simán kaptam egy akkora fülest, hogy bő egy métert csúsztam a tornaterem padlóján. Hozzáteszem, neki volt igaza és eszembe nem jutott volna emiatt háborogni. Megtanultam, hogy hol vannak a határok és töbebt eszembe sem jutott feszegetni.
Persze ez még az a boldog világ volt, amikor a magát köpködő viperának képzelő (értsd: leköpte a tanárt) "indiánt" a tanár szabályosan kirugdosta a teremből. És nem lett belőle ügy. Manapság meg megverik a tanárt aki némán tűri és aztán a szakszervezeti vezető gratulál neki.
Kicsit idekapcsolódik amit anyukám szomszédja mesélt pár hete. Nála volt a család a húsvéti szünetben, hozták az unokát is. Utóbbi figyelmeztetve lett, hogy ne molesztálja a macskákat, mert a cica nem szereti, ha vízzel locsolják és rángatják. Erre a büszke anyuka közölte a mamával, hogy ő ne szóljon rá a gyerekre, mert ők máshogy nevelik otthon és csak játszik... Na erről megvolt a véleménye a cirmosnak is, a gizmót lehetett is vinni az ügyeletre miután a macska hosszában karmolta végig a karját
Ügyes cica
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
