Clair Obscur: Expedition 33

Act1 hibátlan, nem találok rajta fogást. Remek a hangulat, érdekes a belógatott rejtély, történet, világ szépen nyílik együtt az expedíció előrehaladásával.

Act2 váltás nem tetszett, megszoktam Gusztit. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a csavar kezdettől meglett volna, de a Gustav karakter (vagy aki x verzióban a helyén volt) a fejlesztés előrehaladtával nagyobbá nőtt. Új ötlet, Charlie Cox lazán hozta a szerepet és kibővítették amennyire lehetett, nem tudom. Az "öngyilkos" jelenet furcsa volt. Direkt figyeltem is az első találkozó reakciókat, hogy nem lehet-e, hogy esetleg Lune csak a képzeletében létezik. Gestral faluban a nagy találkozásnál gyorsan félbe is szakította a beszámolót, lehet az is valami korábbi verzió maradéka volt.

Na de mindegy, Verso. Én simán elhittem, az expedition 0 fedősztorit. Nyilván többről volt itt szó, de szimpatikus seggfej benyomását keltette, elfogadtam. Csapat előrehaladás itt is adta, irány észak, egyértelmű feladatok, jönnek az új infók a világról, stb. Puzzle darabokat nagyjából összeraktam időközben, legnagyobb (főleg csalódott) ó az egyik manor látogatásnál volt, amikor kiszúrtam az esqie babát az ágyon. BG3 mémől a Maelle dolgot már nagyvonalakban tudtam sajnos, de az az egy-két álomjelenet is elég sokatmondó volt. De sebaj, ezen a ponton még vevő voltam rá, mutassa a játék a nagy revealt a maga tempójában.

Monoloth, Paintress, act2->3. Nálam ez mellément sajnos. Adott egy érdekes világ, majdnem 70 év tragikus történelem százezrek+ halálával, stb... erre kiderül, hogy ez az egész csak a francia Olimposz kesergése. Számomra ez teljesen kinyírta a rejtélyt. Magával a mögöttes érzelmi részével nincs bajom, átérzem meg minden, de kicsit becsapva éreztem magam. Ez a csavar teljesen átalakította a játékot ahhoz képest amit kezdetben "ígért".

Act3 inkább csak 2.5. Maga a főszál lezárása elég rövid, de a vége (Verso nyilván) tetszett. Nem is értem a Maelles miért lehetőség egyáltalán. Maradék területek felfedezése nélkül act3 elején egyből megcsinálva az a befejezés szerintem teljesen áthúzza a csavart követő játék mondanivalóját(?) a gyászról. Esetleg bele lehetett volna építeni a new game+-ba, de eleve szerintem több értelme lett volna ha Alicia a Paintress.

Szóval a tldr, act1 tökéletes, act2 jó, a nagy reveal mellé, viszont a kapcsolódó befejezés remek.

Kis mindenes csapongás, nem tudtam hova belefűzni.
Gustav amilyen fontos volt az elején furcsa, hogy többet elő se került. Gyász, elengedés, továbblépés, stb témában, többször fel lehetett volna emlegetni, főleg miután elvileg mindenki számra fontos volt. Oké, expedició megy tovább mantra, de Maelle szemszögből legalább annyira testvére volt, mint Verso. Ez +1 a szerep változás elmélethez, rövid tutorial karakter státusszal érthető, hogy miért nem fontos a későbbiekben.

Véletlenül megdöntöttem Scielt, ami netes véleményeket olvasva általános "hiba". Esetlen token "románcnak" éreztem, a Verso ending scriptelt búcsújához viszont érdekes módon egész jól beleillett és még fel is erősített a pillanatot. Utólag szerintem kedvenc karakterem lett részben emiatt, tematikusan az ő életelfogása és reakciói egész jól illeszkedtek az act2 csavarral "megváltozott" történetbe/játékba.