A másik, hogy az elmúlt években felkapott lett a műfaj és voltak olyan jó innovációk. A teljesen felesleges bossrun egyáltalán nem hiányzik (Elden Ring, Marika ismerős valakinek?), főleg, mert egy darab ellenfél van útközben, akit röhögve hátbavágok és meghal. A rohadt soul fölött nem elég átfutni, nem képes a szájbatekert bossaréna elé letenni (Lies of P) vagy bemenni az arénába (Nioh2). Nem b@zmeg, minden alkalommal szórakozzál vele, hogy hova esett.
Ja, és még egy amit a Nioh tudott és azóta idegesít mindenhol máshol: miért kell mindig újranézni a tök lényegtelen animációkat? Autoskip mindenre amit már egyszer láttam, mert NEM érdekel többször.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
