A színházi világban rendszeresen előfordul, hogy más "népű" (people of color) színész vagy színésznő alakít egy másik népcsoportba elképzelt szereplőt, karaktert. Meg lehet közelíteni ezt a kérdést úgy is, hogy ez a szemlélet gyűrűzött át a filmes világba is. Nem emlékszem, hogy akkora felhördülés lett volna a sajtóban, a Redditen vagy bárhol, amikor Denzel Washington alakította Macbeth-et a 2021-es "The Tragedy of Macbeth"-ban, Oscarra is jelölték az alakításáért. Ez is anakronisztikus. Ha így közelítjük meg, hogy ez a színházi világ "tovább" terjesztése, talán elfogadhatóbbá válik, csak nyitottság kell hozzá.
A másik oldal, hogy a film egy másik művészi nyelv és szélesebb közönséghez ér el, mint amit egy adott színház közössége megtapasztal. Ez most kicsit sarkítás, de mondjuk inkább úgy, hogy az adott országba, régióba is eljut, ahol az adott mítosznak, történetnek, történelmi eseménynek sokkal hangsúlyosabb jelentősége van, mint mondjuk amerikai/nyugati social justice warrior-nak vagy anti-woke fanatikusnak. Ha már "people of color", lehetne az adott régióhoz kötődő színészek közül választani (nyilván ez egy amerikai blockbuster esetében ez erősen ideális elképzelés, hisz "nagy" nevekkel könnyebb a közönséget bevonzani).
Sajnos ez az egész kérdéskör annyira szélsőséges véleményhalmazzá vált, hogy a közös metszet megtalálására kevés a hajlandóság. A magam részéről is azt támogatom, hogy amennyiben az eredeti mítosz gyökérforrásain nem változtattak (tehát pl. Heléna és Akhilleusz, azok, akik voltak), akkor hagyják meg az eredeti ábrázolást. (***) Azonban a God of War Ragnarök szerintem pl. ügyesen írta át Angrboda eredetét: nem a fagyos északra helyezte, hanem egy dzsungeles, "déli" vidékre és az itt élő
___________
(***)
Most olvasom Suyi Davies Okungbowa The Nameless Republic trilógiájának első kötetét, a Son of the Storm-ot. A szerző nigériai származási és a világát afrikai gyökerű mítoszokon keresztül építi fel. Itt a rasszizmus "is" "fordított": sötét, fekete bőr a tökéletesség mintaképe, ők a tökéletes nép, faj, minden keveredés alantas, sivatagi népek, a világosabb bőrszín szintén. Nemcsak ennyiből áll a világ, de a szerző van annyira intelligens, hogy ezt a témát nem bagatellizálja el, hanem szerves része a történetnek, a karakterek konfliktusainak és nemcsak a "fehér emberhez" köti ezt a hozzáállást (lehetne arról is beszélni, hogy a távol-keletiek, pl. egyes kínaiak és japánok is milyen "lenézéssel" vannak a "fehér" ember iránt, ajánlom megnézni a Tokyo Vice-t, atomjó széria).
Szóval összetettebb téma ez annál, hogyha valaki kiakad azon "méfeketeÁkhillészésHelénaaa!", már alapból rasszista.
