Helyzetjelentés

S kötelező kommentelni meg megnézni bármit is? Én is offoltam volna magam, nem lettem volna ott a 35 éves általános iskolai találkozón, ami amúgy marha jó volt. Egyébként meg ja, csak PC-n használom.

Dark Archon

Hát de hát éppen ez az, hogy ha nem is okosan, de szerintem nem is full ész nélkül használtam az fb-t. A hírfolyam pl. le volt tiltva, volt pár csoport, amiben benne voltam, ott néha elvesztem a kommentmezőben + néha hiányérzetből sztalkoltam az exemet (amire nem vagyok túl büszke , de ebben is fejlődtem ám!), de kb. tényleg csak ennyi. Szerintem inkább maga a tudat, hogy NINCS, nem elérhető, és nincs is rá szükségem, az vett le rólam egy afféle mentális terhet.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Vagy a helyén kell kezelni okosan a FB-ot. Nem pörgetem, sose nézem a hírfolyamot. Van 3 csoport elmentve, amikre rá szoktam nézni és ennyi. Megírogatom a kis bejegyzéseimet főként saját magam szórakoztatására, azt jóidő.

Üdv a búmer világban

Semmi szükség a folyamatos online létre. Az üzenetek megvárnak, ha van valami sürgős (amúgy nincs), úgyis elérnek.
Facebook-ra jó megoldás, ha csak PC-n logolsz be (pár) naponta, akkor nem is kell száműzni teljesen.
___

Dark Archon:
a biztosítóval sikerült elintézni, elfogadták munkahelyi balesetnek?

Nemrég életmódot váltottam. Semmi egetrengetőt nem kellett csinálnom, csak két dolgot változtatnom. Egyik, hogy már éjszakára kikapcsolom a telefont, és kint is hagyom a konyhában. A másik, hogy a Facebook fiókomat hibernáltam (Instagram, Twitter, TikTok vagy soha nem is volt, vagy már korábban töröltem magam azokról). Nem voltam nagy közösségi médiás, és a fb-t sem görgettem többet napi fél óránál, de a létfontosságú(nak hitt) csoportok miatt sokáig nem volt szándékomban ezt meglépni. Így most már csak a LinkedIn maradt, ami úgy él az emberek fejében, mint a komoly emberek platformja, ahova valójában ugyanúgy behányja mindenki a szarját, amire a sok madár rárepül…

Hol is tartottam? Ja igen, szóval ezt a két dolgot megléptem, és bármilyen jelentéktelennek is tűnik, ég és föld a különbség. Úgy alszom, mint egy csecsemő, és nappal annyi energiám van, mint korábban soha. Évek óta volt rajtam egy megmagyarázhatatlan fáradtság, amit ólomsúlyként cipeltem magammal, és most eltűnt. Sokkal jobban teljesítek az edzéseken is. Ami még durvább, hogy egyszer csak újra lett időm olvasni és sorozatot nézni. Illetve azzal, hogy lejjebb tekertem a zajt, amiben éltem, visszatértek a saját gondolataim. Ilyen villanykörte-szerűen ugranak be spontán dolgok, ötletek, amiket füzetbe leírok.

Ez a sok telefon, értesítés meg online jelenlét elképesztő mértékű időt, energiát és dopamint éget el anélkül, hogy észrevennénk, amíg kifacsart zombikká nem válunk. Oké, nyár óta nincs munkám, úgy meg nem nehéz kipihentnek lenni, de még ezzel együtt is jól érezhető a before/after különbség, és elég motivált vagyok abban, hogy ez a rendszer a munkába állásom után is így maradjon. A legfontosabb tanulság talán az, hogy nem maradsz le semmiről, ha nem vagy 0-24 online.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”