Terror Háza

Én sem úgy fejezem ki magam, ahogy azt kellene (ezt a mellékelt ábra is mutatja).

A vitázáson nem azt értem, amikor két vagy több ember saját álláspontját próbálja ÉSZÉRVEKKEL igazolni, mert ez teljesen normális, hanem azt, amikor ezek az egyének elbeszélnek egymás mellett és meg sem hallgatják egymást, felidegesítik magukat, és ennek eredményeként a nagy büdös semmin képesek összeveszni.-nekem ez az, ami nem tetszik
Nem lehet úgy politikáról (vagy akármi másról) beszélgetni, hogy te X mellett állsz, a többi nyolc, pedig Y-hoz húz.

"Szerző vagyok, furcsa szerzet"
Sokszor félreértenek, mert mások rögtön vitázásnak fogják fel, hogyha nem egyezik a véleményem az övékkel. Pedig ez komolyabb komunikációs kapcsolatok elíndítását is rejthetné magában, de nem mindig úgy sülnek el a dolgok ahogy azt mondjuk én elképzlem...Persze ebben hibás a vagyok, de nem feltéltenül mindig én egyes egyedül.
Arról nem is beszélve, hogy egyesek alaposan összemossák (tisztelet a kivételeknek!) az MDF, FIDESZ, valamint a MIÉP határait, így lehet egycsapásra bárki antiszemita, akinek jobbra húz a szíve...

"Látod nincs mit mondanom, a napot, az órát sem tudom..."

Attól, hogy beszélsz, vitatkozol a politikáról változtatni nem tudsz a dolgokon (sajnos), mert a döntéshozatal valójában nem a tied, csak abban, hogy ki döntsön helyetted...

Sosem értettem az embereket. Undorodnak a politikától, hátat fordítanak neki, és ezzel azt hiszik jobb lesz. Becsukják a szemeiket, füleiket befogják, és csak a valásztási kampányra virágzanak ki...
Pedig ezekről a dolgokről beszélni kell!
Arról nem is beszélve, hogy a jó magyar pesszimizmus (drága a kenyér, rossz a kórházi ellátás, nagy a sor a hivatalokban...) mind egyre vezethető vissza...a politikára.

"Látod nincs mit mondanom, a napot, az órát sem tudom..."