Nem arról van szó, hogy ha egy nép szapora, vagy egyszerűen csak jó nagy, attól a kultúra is burjánzik és ott van nagy civilizáció. Persze a fordítottja sem igaz.
Most csak egyetlen aspektusról írok, hogy megvilágítsam kicsit a dolgot.
Az alapkoncepció az, hogy a gyerekvállalás, a családhoz való viszony alapvető tényező egy kultúrában. Jelenleg az a helyzet, hogy a leggazdagabb, technikailag legfejlettebb államokban élő házaspárok vállalják a legkevesebb gyereket a földön. Miért van ez? Szerintem alapvetően két okból. Egészen röviden:
1. Individualizmus. Nem akarják feláldozni a karrierjüket, a jólétüket, a nyaralást, a szórakozást, a drága kocsit stb. a családért.
2. Csak akkor vállalnak gyereket, ha mindent biztosítani tudnak neki, ami abban kultúrában elérhető. Az pedig nagyon sokba kerül.
Márpedig ha egy civilizáció már erre a fokra jutott, ott nincsen biztosítva a családonkénti két gyerek, tehát a puszta reprodukció. Más szőval nincs elég nagy értéke a családnak, a gyereknek, magának az életnek az anyagi, kulturális, életszínvonalbeli JAVAKHOZ képest. Ha nincsenek JAVAK, nincsen gyerek sem. Tehát az elérhető DOLGOK már fontosabbak mint maga az ember. Ellenkező esetben fordítva lennének a dolgok. Ezt én a hanyatlás tünetének nevezem.
Nézetem szerint egy szilárd szellemi, lelki alapokon nyugvó nép idővel könnyebben meg tudja szerezni az anyagi jólétet, mint egy gazdag nép az elvesztett "ártatlanságot".
-- Censored --
