Már leírtam egyszer valahol, hogy a világháború (az oroszok kiesése ellenére) erősen pattra állt, amikor az USA fegyveresen is beavatkozott (hadianyaggal már régen támogatta a nyugatiakat). Az USA belépésével az erőviszonyok drasztikusan a nyugatiak javára tolódtak el, és ez lehetetlenné tette egy kompromisszumos béke kialakulását. Ebben a helyzetben (a bosszú és a "prevenció" jegyében) születhetett meg Németország szétdarabolása és megalázása, a Habsburg-Birodalom és Törökország felrobbantása stb., amivel előre elvetették a következő világháború magvait, ahogy ezt már akkor is sokan látták. Az USA ehhez a tragédiához mindössze szép szavakkal asszisztált. Franciaországnak és Nagy-Britanniának gyakorlatilag szabad kezet adott.
Lehetetlen feltételeznem, hogy a döntéshozóik jóhiszeműen és ártatlanul csinálták, amit csináltak: nevezetesen katonai beavatkozásukkal Európában a régiek mellett új konfliktusgócok kialakulását segítették elő, és ezzel előre programozták az európai nagyhatalmak újbóli egymásnakugrását. Az ugyanis sajnos egyértelmű, hogy az egészből csak ők húzhattak/húztak hasznot, méghozzá irgalmatlanul nagyot. Az ilyen véletlen egybeesésekben nem hiszek.
EU
Az USA nem számolta el magát, hacsak a SZU gazdasági tönkrejutásában vitt szerepét nem számolom annak. Az USA Európa megosztásában és a szovjet veszélytől didergő nyugati rész paternalisztikus támogatásában (=irányításában) volt érdekelt. Ez a helyzet a SZU összeomlásával tarthatatlanná vált, az amik legnagyobb sajnálatára. Európa kezd magára találni, és az USA ennek függvényében kerül szembe vele. Ennek előbb utóbb be kellett következnie, be kellett érnie (nézzük csak meg Európa gazdasági és népességi mutatóit), ez nem volt elszámolás az USA részéről. Az EU egyébként csak most vált veszélyessé számára, a SZU bukása után. Előtte jóindulatú lenézéssel, bár némi rossz előérzettel figyelte a dolgot. Most már ott tesznek keresztbe az EU-nak, ahol tudnak. A hagyományos arroganciáról és lenézésről, amit elsősorban a katonai felsőbbségük tudata vált ki (Európa="impotens, gyáva banda") most nem beszélek.
CHURCHILL
Churchill nem tehet róla, de azért kissé elgondolkodtató, hogy ő Bush és Szaddám Husszein (egyetlen) közös példaképe az életrajzíróik szerint. Nem semmi két figurának szolgál mintaképül.
-- Censored --
