A képek válogatása !

A Tiedet hol lehet megtekinteni?

Itt Deák Zsuzsa Villő jelentkezik, portfolio itt: kep.tar.hu/villo, döntsd el, képes - e ez a nő jó képekre. Én tisztességes nyelven szóltam Hozzád, véleményt mondtam, nem várom Tőled, hogy elfogadd, csak annyit várok, beszélj velem tisztességesen, kérlek. KÉRLEK!!! ;(

aha, megint jön a fotós féltékenység. Sztem nyugodtan lehetne menni ezzel index fórumba és kart öltve irogatni Zsigubabival... Épp Bp-ről hazafelé olvasgattam a Fotomozaikot, amelyben Hász András fotográfus ír - immár másodszor - a termékfotóiról, kiemelve, hogy ninsc számítógépes utómunka. Nos, számomra - most, min szemlélő számára - édes mindegy, hogy maszkolással, vagy digitális utómunkával, diára, vagy CCD-vel, Hasselblad-dal, vagy Nikon-nal készítette, hogy ha teljesen ugyanaz a látvány fogad. Azzal egyetértek, hogy az expozíció előtt illik átgondolni, mit is akarunk fényképezni, mit akarunk kifejezni, de nem látom értelmét az ilyen magas lóról való beszédnek, mert kissé úgy hat, mintha irigykedés lenne: lám neki is sikerült ugyanolyat, sokkal kisebb ráfodítással. Ha túl sokan gondolkodnának úgy, hogy a fotó, termék, árú értéke a befektetett munkával egyenesen arányos, akkor még mindig kézzel (uram bocsá' lóval) szántanák fel a búzaföldet, még mindig malomkővel őrölnék a terményeket, még mindig kézzel dagasztanák a kenyeret... Bár ízben - vagyis végeredményben - semmi különbség nincs, neked jobban ízlene a kézzel ásott, kézzel kapált, kézzel aratott, kézzel zúzott búzából, kézzel kevert-dagasztott kenyér, mint a mai ugyanolyan állagú (most tetkintsünk el a sok-sok adalékanyagtól) kenyér? Vagy számodra a mai péklegények csupán kenyérszerkesztők? Én nem határolnám el ennyire a két kategóriát, számomra a végeredmény fontos, akár így, akár úgy.

Birdie [Minolta DiMAGE 7u, Metz 44-MZ2, 2x Hoya +4d Close-ups, Hama circ.pol + UV filter]

Én személy szerint úgy vélem, hogy a fényképezés izgalma az, hogy
exponálás előtt kell leginkább kreatívnak lenni, leginkább gondolkodni.
Ez benne a gyönyörű, ez adja az alkotás örömét, az a néhány pillanat,
vagy néhány év(!), amíg az agyunkban összeáll a kép és megnyomjuk a
gombot... A digitális utómunkával ezt elveszíthetjük. Vannak olyanok,
akik még a gomb megnyomása előtt gondolkodnak. Általában tudják mit
akarnak és le is tudják fényképezni, de ha technikai akadályok miatt
mégsem tudják lefényképezni, azt biztosan tudják, hogy hogyan fognak
majd otthon rajta módosítani. Ők fényképészek. És vannak akik lőnek, aztán otthon a gép előtt elkezdenek gondolkodni, hogy na hogyan
is lehetne. Ők a képszerkesztők, vagy mik. Ez két teljesen eltérő
művészeti ág, mindkettő másképp értékes, az agy is teljesen másképp működik a kettőnél! Ezért tartom problémának, ha egy kategóriában próbáljuk értékelni az így és az úgy készült képeket.