)
Mindenhonnan ez a Kill Bill reklám ment, ajánlgatta nagyon minden nevesebb oldal - utólag rájöttem, látatlanul - nekem meg a Ponyvaregény, Jackie Brown bejött, gondoltam mit veszíthetek. Hát elmondom: Cca két kellemes órát az életemből, illetve egy jó filmre elegendő pénzt. Lehet, hogy kicsit erős vagyok, de tiszta szívemből mondom, hogy a temérdek film közül, amit láttam, legyen az AAA kategóriás mozicsoda, vagy ZS kategóriás "csak videokazetta" termék, a Kill Bill minden kétséget kizárólag a legrosszabb film, amit az orrom elé toltak.
Vártam valami normális történetet, nem kaptam, csak egy olyan gagyit, amit ha Don "The Dragon" Wilson játszana, és nem lenne mellette egy Tarantino név, akkor még hétfő éjszaka se biztos, hogy leadná az utolsó regionális kábeltévé. Huuu, megölték a babát, megölöm őket, huuu. Nem mondom, "fordulatos". Jah, valami kellemes párbeszédre senki ne számítson, nincs olyan szöveg benne, amit a legutolsó popcornzabáló kocamozis meg ne értene.
Vártam valami látványt, hiszen milyen nagyon hangoztatták a nagyon okos kritikusok, hogy Tarantino CG effektek nélkül képes arra, amire a Wachowski tesók. Ezt mondjuk még ma is elfogadom, de mondjuk példát az egész film alatt nem találtam rá. Mutasson nekem valaki egy olyan jelenetet, amit a legutolsó Dél-kóreai elsőfilmes egyetemista nem képes lekoreografálni... Előre megmondom, nehéz lesz. Jah, kaptam helyette bűnősen rossz fényképezést, valami bődületesen félrelőtt verekedéseket (az lenne a MINIMUM, hogy annál a bizonyos 88+1 fős verekedésnél legalább 88 embert szerződtettek volna, mert fura, mikor az ember meglátja, hogy az előbb levágott karú kollega újra üt, a karja meg véletlen visszanőtt - jelzem, egyszer néztem csak meg a filmet, de ez már ott feltűnt).
Vártam valami stílust! Ehelyett megkaptam az ún Himnusz a Vérengzéshez című művet. Komolyan mondom, bár elsőre síralmas volt az egész - a rajzfilm rész pedig különösen! - végére tényleg vigyorogtunk mi is, két okból: 1. Tudtuk, hogy nemsokára véget ér a film és 2. Ezt még T. sem gondolhatta komolyan, ez tényleg egy paródia, ahogy Eric írta. Ez önmaga, a "Nagy" és a "Tökéletes" Tarantino "mester" paródiája, meg annak, hogy kellő reklám és pár név mellett a modern társadalom még a dobozolt sz@rt is képes elfogadni. Mit elfogadni! Rajongani érte, örömmel lenyelni! Aki a keleti filmművészet paródiáját akarja látni, az nézze meg a Kung Pow-t! Az se sikerült sokkal jobban, csak éppen azt nem is próbálták meg ennyire sztárolni.
Egy jó pontot azért tudok adni a filmnek. Bizonyos zenék tényleg jók voltak. Nekem speciel egy szám tetszett csak (az is csak a filmzene albumról, mert a filmben tökéletes érzékkel pont a jó résznél vágták el - külön gratula...), viszont pl a vége felé attól a japán vinnyogástól komolyan fontolgattam, hogy kimegyek a teremből, vagy bedugom a füleimet. Ami egyébként nem tűnt volna senkinek fel olyan nagyon, az előttünk ülők pl kb a rajzfilm résztől kezdve inkább valamivel játszottak a telefonjukon - meg kell mondanom, engem a játékuk jobban lekötött egy-két jelenetnél - , de voltak másfelé is, aki úgy döntöttek, csak azért maradnak bent, mert nincs pofájuk kimenni, meg hát a pénzt már kifizették.
Szóval a film számomra az év... nem is, az évtized csalódása, és meg kell mondjam, ami hype körülvette ezt a rakás bűzölgőt, ahogy a sok nálam is fiatalabb ott vigyorgott rajta, valahogy kezdtem rájönni, hogy lehet, nem hülyeség, amit az agresszívitást erőltető multimédia és a fiatalkori bűncselekmények kapcsolatáról meséltek. Következő rész max videotékából lesz kikölcsönözve nálunk.
Értékelés: -1/10
(És nem akartam ezzel senki érzéseit megsérteni, nem kell elkezdeni védelmezni a filmet, lehet, hogy én vagyok a barom, hogy nem vettem észre a gagyi mögött a csodát. Lehet, hogy így van, de a véleményemhez akkor is tartani fogom magam.)
